/A hajléktalanság kriminalizációja 2010 után
Tarlos2

A hajléktalanság kriminalizációja 2010 után

1. 2011. áprilisában került elfogadásra az a Fővárosi Közgyűlési rendelet, amelynek értelmében szabálysértésnek minősül, a “köztér életvitelszerű lakhatás céljára történő használata”. Ebben az időszakban még lehetősége volt az önkormányzatoknak arra, hogy saját hatáskörükben, helyi szinten a szabálysértési törvény hatálya alá tartozó rendeleteket alkossanak.

2. 2011. októberében hasonló rendeletet alkot a VIII. kerületi önkormányzat.

3. 2011. december 23-án fogadta el a parlament az új szabálysértési törvényt, amely már az egész ország területén kifejezetten felhatalmazást ad a helyi önkormányzatok számára, hogy büntethetővé tegyék a közterületen életvitelszerű lakhatást, és hogy más tiltott közösségellenes magatartásokat határozzanak meg önkényese. A új szabályértési törvény 2012. április 15. napjától hatályos (2012. évi II. törvény)

tarlos2

4. 2012. májusának folyamán az Alapvető Jogok Biztosa (ombudsman) az Alkotmánybírósághoz fordul, és kéri a hajléktalanság kriminalizálásáról szóló jogszabályok megsemmisítését.

5. 2012. novemberében az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja a hajléktalanság büntetését és hatályon kívül helyezi a szabálysértési törvény vonatkozó szakaszát. Az AB indokolásában kifejti, hogy a hajléktalanság szociális kérdés, amit nem rendészeti eszközökkel kell kezelni. Az Alkotmánybíróság is kimondta, amit A Város Mindenkié évek óta minden fórumon képviselt: „Önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti”

6. 2013. március 11-én az Országgyűlés megszavazza az Alaptörvény negyedik módosítását, amely lehetőséget teremt arra, hogy nemzeti jogszabályban vagy helyi rendeletben korlátozzák az életvitelszerű közterületen tartózkodást kulturális, egészségügyi, vagy a közrendet, közbiztonságot érintő okokból. Ez az Alaptörvény módosítás -amelyet a Velencei Bizottság és az Európai Parlament jelentése is élesen elítélt- tette lehetővé, hogy az AB határozatával szembe menve újra a hajléktalan embereket büntető jogszabályok kerülhessenek elfogadásra.

7. 2013. április 22-én Pintér Sándor belügyminiszter a negyedik módosítás hatályba lépését követően néhány nappal benyújtja a parlament elé a szabálysértési törvény újabb módosítását, amely ismét tartalmazza a közterületen való életvitelszerű tartózkodás tilalmát (új elemként a közterületen engedély nélküli kunyhók építésének tilalmát is.) Ez a módosítás, miután 2013. szeptember 30-án megszavazták, 2013. október 15-én lép hatályba.

A jelenleg is hatályos módosítást nyomán típusú közterületen büntethető meg valaki az életvitelszerű tartózkodás szabályainak megsértése miatt (szabálysértési törvény 179/A. §):

1. Világörökségről szóló törvény szerinti világörökségi területnek minősülő közterületen

2. A helyi önkormányzat rendeletében meghatározott közterületen ( akkor ha a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében indokolt).

Annak a meghatározása, hogy mi tekinthető életvitelszerű tartózkodásnak szerepel a törvényben:  minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a kijelölt területen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a kijelölt területen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a kijelölt területen való tartózkodás körülményeiből, vagy a magatartásból arra lehet következtetni, hogy a jellemzően lakóhelyül szolgáló kijelölt területen végzett tevékenységet – így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás – az elkövető a kijelölt területen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi.

Közterület fogalma a törvény szerint: közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is.

Ha a szabálysértési tényállás megvalósításával a rendőri felszólítás ellenére sem hagy fel az érintett személy, akkor közérdekű munka vagy pénzbírság büntetést alkalmazhatnak vele szemben. A közérdekű munka vagy pénzbírság nem teljesítése esetén a bíróság a büntetést szabálysértési elzárássá változtatja át (köznyelvben börtön).

Ezzel kapcsolatos AVM által szervezett tüntetésről beszámoló angol nyelven

Nyílt levél az UNESCO-nak

Az Európai Bizottság levele

Budapesten a Fővárosi Közgyűlés 2013. november 14. jelölte ki azokat a területeket – a kerületek ajánlásainak is megfelelően-, ahol büntetendő a közterületen való életvitelszerű tartózkodás, ezzel szinte egész Budapest hajléktalanmentes zónává vált.

Angol nyelvű adatvizualizáció a zónákról

A Város Mindenkié ezzel kapcsolatos akciója

8. A Kúria 2014. szeptember 9-i döntésében  megsemmisítette a fővárosban az életvitelszerű közterületen tartózkodást tiltó rendelet azon pontját, amely a „Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról” szóló rendelet hatálya alá eső területeken (védett és kiemelten védett parkolási zónák) tiltja a hajléktalanságot. A Kúria eljárását az Alapvető Jogok Biztosa kezdeményezte, beadványában 3 területen kérte a rendelet felülvizsgálatát: 1) a 34 budapesti aluljáró, 2) a védett és kiemelten védett parkolási zónák, és 3) a kerületek által kijelölt területek számos pontja tekintetében.

A Kúria döntésében több fontos, elvi jelentőségű megállapítást tesz. Először is kimondja, hogy „a szabálysértési törvény felhatalmazó rendelkezéseit megszorítóan kell értelmezni”, vagyis „a közterületen való életvitelszerű tartózkodás csak ott lehet tilalmazott, ahol a védendő értékek [a közrend, a közbiztonság a közegészség és a kulturális értékek] kifejezetten, tényszerűen igazolhatóan érvényesülést kívánnak.” Másodszor, „a hajléktalan személy nem rekeszthető ki a települések, egyes önkormányzatok illetékességi területének egészéből, sőt egyes összefüggő településrészekből sem.” Harmadszor, „a megalkotott önkormányzati rendelet rendelkezéseinek a normavilágosság követelményének megfelelően, kellően pontosnak kell lenniük. Nem megengedhetőek az olyan megfogalmazások, amelyek relativizálják annak a tilalmazott közterületnek a kiterjedését, amelyen a hajléktalan ember életvitelszerű tartózkodása szabálysértést valósít meg.” Végül, a Kúria megerősítette az Alkotmánybíróság korábbi álláspontját, mely szerint „a lakhatási szegénység … létállapot, amely a közösség számára is szociális kötelezettségeket teremt. … A jog eszközei önmagukban nem alkalmazhatóak hatékonyan arra, hogy a közösséget „védjék” a lakhatási szegénység és az azzal járó körülmények látványától.

A kerületi önkormányzatok által kijelölt területek tekintetében a Kúria az Alkotmánybírósághoz fordult.

9. Ezt követően a Kúria egy következő határozatában (180. oldal) az Alkotmánybíróság állásfoglalását követően két kérdésre kereste a választ a kerületi önkormányzatok által kijelölt területekkel kapcsolatban:

1. valóban indokolja-e a közterületi hajléktalanság tiltását az Alaptörvényben meghatározott értékek – „a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek” védelme;

2. valamint a tiltott területek meghatározása és lehatárolása egyértelműen értelmezhető-e az állampolgárok számára.

Ezen szempontok szerint a Kúria törvénysértőnek ítélte, és 2015. május 31. napjával megsemmisítette a fővárosi rendelet tíz kerületre (a II., IV., IX., X., XIII., XIV., XVI., XVII., XXI. és XXII.) vonatkozó rendelkezéseit, amely négy kerület (a VI., a XI., a XVIII. és a XX.) kivételével az összes fővárosi kerület által javasolt szabályozás megsemmisítését jelenti. A Kúria döntése külön is kiemeli a Zuglói Önkormányzatot, amely „kirívó törvénysértést” követett el azzal, hogy a kerületi tulajdonú közterületek egészéről kirekesztette „a kényszerű lakhatási szegényeket”.

A Város Mindenkié csoport üdvözli azt a fejleményt, hogy – egyelőre – csökken azoknak a budapesti területeknek a kiterjedése, amelyeken büntethető a közterületi hajléktalanság. Félő azonban, hogy a kerületek más megfogalmazásban nagyrészt hasonló rendelkezéseket terjesztenek majd a Fővárosi Közgyűlés elé, így a hajléktalanság kriminalizálásának térbeli visszaszorulása csak időleges lesz. Másrészt, meggyőződésünk, hogy ha a Kúria következetesen alkalmazta volna azt az elvet, miszerint csak akkor jogszerű a hajléktalanság büntetése, ha azt a közrend, a közbiztonság, a közegészség, és a kulturális értékek védelme egyértelműen indokolja, úgy lényegében az egész fővárosi rendeletet meg kellett volna semmisítenie.

Álláspontunk szerint a hajléktalan emberek hatósági üldözése minden körülmények között elfogadhatatlan. Nem az a valódi kérdés, hogy a kerületek tudnak-e a kirekesztő Alaptörvény betűjének megfelelő indokot találni a köztéri hajléktalanság üldözéséhez, hanem az, hogy az állam milyen választ ad a tömeges lakásszegénységre. Ebben az Alkotmánybíróság nagyon világos állásfoglalást tett korábban: „önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti”, a közrendet valóban veszélyeztető magatartások szankcionálására pedig a szabálysértési törvény számos önálló tényállást ismer. „A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.”

Eddig a vidéki rendeletekkel együtt több, mint 420 darab szabálysértési eljárás indult hajléktalan emberekkel szemben közterületen való életvitelszerű tartózkodás miatt. http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/12/07/eletvitelszeru_kozteruleten_tartozkodas_miatt_inditott_szabalysertesi_eljarasok_statisztika

(Visited 56 times, 1 visits today)