/Az amerikai kormány szerint alkotmányellenes eltiltani a hajléktalanokat a szabad ég alatti alvástól
Nembun

Az amerikai kormány szerint alkotmányellenes eltiltani a hajléktalanokat a szabad ég alatti alvástól

Szükségünk van az alvásra, ami nemcsak az élet természetes velejárója, hanem jogilag is meghatározó momentum. Az Igazságügyi Minisztérium előző héten Boise városban, Idaho államban egy kétes kimenetelű ügyben megfogalmazta álláspontját, amely jó eséllyel hatással lehet a városok hajléktalanokat büntető jogszabályaira is.

nembun

Boise város – ahogyan más városok szintúgy – rendeletet alkotott a közterületeken alvás és sátorozás tiltásáról. Az ilyen jogszabályok az Igazságügyi Minisztérium szerint önmagában a hajléktalanságot kriminalizálják, azaz azt az élethelyzetet, amikor az ember egyszerűen nem tudja máshol álomra hajtani a fejét. Az Igazságügyi Minisztérium beadványában így érvelt:

„Ha létezik megfelelő menedék, akkor az egyén választhat aközött, hogy közterületen alszik vagy sem. Ellenben, ha nincs megfelelő menedék, akkor nincs értelmezhető különbség a hajléktalanság és a közterületen alvás között. Az alvás létfontosságú – valamikor és valahol meg kell történnie. Ha egy embernek szó szerint nincs hová mennie, nincs hol aludnia, akkor a közterületeken alvást és sátrazást megtiltó rendeletek alkalmazásával ezt a személyt pusztán a hajléktalansága miatt büntetjük meg.”

Az ilyen jogszabályok sértik az Alkotmány nyolcadik módosítását, amely védelmet biztosít a kegyetlen és szokatlan büntetések ellen, ezért összeegyeztethetetlenek az Alkotmánnyal. Az Igazságügyi Minisztérium beadványában megfogalmazott álláspontjával először avatkozott be egy már két évtizede bizonytalan jogterületbe, a kormányzat véleménye Boise városon túl a többi településnek is szól, és olyan szövetségi szintű célokat támogat, amely a hajléktalanságot jóval emberségesebben kezelné.

A Nemzeti Jogi Központ hajléktalansággal és szegénységgel foglalkozó osztályának (NJKHSZ) vezető ügyvédje, Eric Tars szerint: „Ez óriási dolog.” Az említett szervezet egyébként Idaho állam Jogsegélyszolgálatával karöltve nyújtotta be a keresetét a hajléktalanságot kriminalizáló Boise város ellen.

Az NJKHSZ felméréséből kiderül, hogy a vizsgált 187 városból 2011 és 2013 között 34%-nak volt olyan városi szintű rendelete, amely tiltotta a közterületi sátorozást. A városok 43%-ban tilos járműveken aludni, 53%-ukban pedig tilos bizonyos közterületeken leülni vagy lefeküdni. Valamennyi jogszabály azokat a magatartásokat kriminalizálja – ülés, megpihenés, alvás –, amelyek az emberi lét vitathatatlanul esszenciális elemei.

Ezeket a magatartásokat legtöbbször olyan városokban tilalmazzák, ahol sokkal több hajléktalan él, mint ahány férőhely a hajléktalanszállókban van. A kormány becslései szerint 2014-ben az Egyesült Államokban minden áldott éjjel kb. 153.000 hajléktalan tartózkodott az utcákon.

A gazdasági válság óta egyre gyakoribbak a hajléktalanokat büntető jogszabályok, ezzel párhuzamosan azonban az éjszakákat utcán töltő hajléktalanok száma még gyorsabb növekedésnek indult.

Tars szerint: „A hajléktalanság egyre inkább érzékelhető a közösségek számára, és amikor a hajléktalanság láthatóbbá válik, akkor a közösség vezetőinek még erősebb lesz a cselekvés iránti felelőssége. Ahelyett, hogy alaposan feltérképeznénk, hogyan tudnánk a hajléktalanságot a legmegfelelőbb módon kezelni, reflex-szerű a reakciónk, és – ahogyan sok más társadalmi problémával is tesszük – a büntetőjogi igazság-szolgáltatási rendszerre bízzuk a „megoldását.”

Választott tisztségviselőknek sokkal egyszerűbb a büntetőjogi szankciók mellett letenni a voksukat – fűzi hozzá Tars –, mivel ezek állami költségei jóval észrevehetetlenebbek maradnak, mint a hajléktalanszállókra vagy a szegényeknek nyújtott szolgáltatásokra fordított összegek. Habár az ügyvédek és a kormány álláspontja szerint messze költségesebb a hajléktalanokat büntetni – bíróság elé citálni, bebörtönözni és az ehhez kapcsolódó egészségügyi kiadásokat fedezni, mint az „elsőként lakhatás” megoldásokba invesztálni, amelyek az ország számos területén működőképesnek bizonyultak.

A büntetőjogi természetű feljelentések csak rontanak a hajléktalanok amúgy is nehéz helyzetén, még kilátástalanabbá téve a jövőbeni munkához vagy lakhatáshoz jutásukat.

„A kérelmekben be kell ikszelned a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó rubrikákat,” – emeli ki Tars. „Persze a következő sorokban azt már senki nem kérdezi meg tőled, hogy miért tartóztattak le; netalántán azért, mert éppen a túlélésedért küzdöttél az utcán? Azt viszont egyértelművé teszik: ha     szerepelsz a bűnügyi nyilvántartásban, akkor lakásra ne is számíts, ugyanis büntetett előélettel nem fognak lakást kiadnak neked.”

Tars hangsúlyozza, hogy az NJKHSZ célja nem a fedél nélkül élő emberek jogainak védelmezése, hanem a hajléktalanság megelőzése és felszámolása. Ami azt jelenti, hogy a Boise-hoz hasonló településeken – ahol csupán három, nonprofit szervezetek által fenntartott szálló üzemel – sokkal több férőhely biztosítására, és egyéb lakhatási megoldások megteremtésére van szükség azért, hogy az embereknek az utcán alvástól eltérő választási lehetősége is legyen.

Az Igazságügyi Minisztérium érvrendszere a Ninth Circuit, fellebbviteli bíróság korábbi döntésének logikáján alapszik. A bíróság ítéletében a csavargó életmódot folytatókat sújtó törvény rendelkezéseit semmisítette meg Los Angelesben. Az ítélet kifejezetten kimondja, hogy alkotmányellenes a szabad ég alatt alvók büntetése, ha nincs elég olyan fedett hely, ahol az emberek álomra hajthatják a fejüket. Ha lenne elég hely, akkor a kérdés más alkotmányos megítélés alá esne, bár az erkölcsi és értékrendbeli alapok akkor is ugyanazok maradnának.

„A hajléktalanságot még soha nem sikerült megszüntetni a büntetés eszközével.”– emeli ki Tars. „A hajléktalanság felszámolásának egyetlen módja, ha a megfizethető és az emberhez méltó lakhatást mindenki számára hozzáférhetővé tesszük.”

Forrás: Washington Post

(Visited 32 times, 1 visits today)