Anyagi okokból elszakítva? Két gyámhivatal – két döntés

Erzsébet két gyermeke ügyében két gyámhivatal közel azonos időben két különböző döntést hozott. Ebben nem lenne semmi meglepő, hiszen a gyámhatósági eljárásban mindig az eljárásban érintett gyermek érdekét kell vizsgálni. Amíg azonban egy pest megyei gyámhivatal ügyfelünket egyik gyermeke nevelésére alkalmatlannak találta, addig egy fővárosi gyámhivatal ügyfelünk másik gyermeke ügyében nem láttak indokoltnak a gyermek “kiemelését”. A két döntés indoklása azonban ugyanazt a tényt értékeli: az anya lakhatásának bizonytalanságát.

A gyámhatóságok az államigazgatási rendszer részei. Hatósági eljárásukban minden gyámhivatalnak – legyen az az ország bármely részén, Zalában vagy Borsodban – ugyanazon jogszabályok alapján kell eljárniuk. Amikor egy gyermek családból való “kiemelését” mérlegelik, minden gyámhivatalnak ugyanazt a gyermekvédelmi törvényt és annak végrehajtási rendeletét kell alkalmazni.

A törvény alapelvei között mondja ki:

  1. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.

Erzsébet családja esetében azonban a törvény alapelvi szabályát csak az egyik gyámhivatal alkalmazta, az eljáró másik gyámhivatal tudomást sem vett az idézett szabályról.

Az egyik fővárosi gyámhivatal előtt eljárás indult Erzsébet legkisebb, 2 éves gyermeke ügyében. Az eljárás célja a gyermek családból való kiemelése, nevelésbe vétele volt, jelzések érkeztek ugyanis anya és gyermeke lakhatásának rendezetlenségére. Erzsébet családok átmenti otthonában való elhelyezése nyár óta bizonytalanná vált, szeptemberben pedig meg is szűnt. Hiába volt és van is számos családok átmeneti otthona várólistáján, ügyfelünk végül már csak munkásszállón talált megoldást lakhatására a kicsivel. Ügyükben a gyámhivatal tárgyalást tartott, ahol a megjelent szociális szakemberek félelmüknek adtak hangot:

Érthető a gyámhatóság félelme, hiszen a gyámhivatali szakembereknek kell viselni annak a felelősségét, hogy jelzés esetén megfelelően döntsenek: csak jogszerűen, megfelelő indokokkal szakíthatnak ki egy gyereket a családjából. Mivel a gyámhatóság nem tud lakást kiutalni vagy családok átmeneti otthában férőhelyet teremteni, nagyon nehéz döntést kell hoznia. Ha kiemelik a gyermeket, akkor egyrészt törvényt sértenek és indokolatlanul szakítják ki a gyermeket családjából. Ha nem emelik ki a gyermeket, állami segítség hiányában akár szó szerint utcára is kerülhet a család.

A tárgyaláson Erzsébettel sikerrel érveltünk a mellett, hogy a törvény a kizárólag ilyen okból való kiemelést tiltja. Így még ha bizonytalan is a család lakhatása, ilyen esetben az államnak segítő-támogató eszközökkel kell fellépnie, melyek célja: egyben tartani a családot. Mivel Erzsébet magatartása egyébként a nevelésbe vételre nem adott okot, a gyámhatóság megszüntette az eljárást, így a kicsi az anyjával maradhatott.

Ezzel tökéletesen ellentétes döntést hozott Erzsébet idősebb, 3 éves gyermeke esetében az egyik pest megyei gyámhatóság. A gyermeket már korábban kiemelték a családból és nevelésbe vették, most azonban az anya kérelmére felülvizsgálták a nevelésbe vétel indokoltságát. A határozat indoklásában hivatkozik arra például az anya hajléktalan életvitelt folytat, amin nem változtat, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy lakhatási szegénység nem életmód, nem választott életforma. Az anyának – ahogy sok millió embernek – nincs lehetősége piaci alapon megoldani lakhatását, ellenben mindent megtesz azért, hogy családok átmeneti otthonába ismét felvételt nyerjen. A határozat szintén az anya veszélyeztető magatartásaként értékeli, hogy Erszébet idősebb gyermekének láthatására értelemszerűen magával viszi a kisebb testvért is. A döntéssel szemben ezért fellebbezést nyújtottunk be, amiben már hivatkozunk a másik gyámhivatali döntésre is.

Erzsébet A Város Midenkié női csoportja, a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport tagjaként az Utcajogásszal közösen dolgozik azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekek anyagi okok miatt családból való kiemelése törvénytelen. Erzsébet legutóbb az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt mondott beszédet és továbbra is küzd, hogy lakhatásuk rendeződjön. “Most jelenleg munkásszállón élünk, ami elrendezés szempontjából hasonló egy családok átmeneti otthonához, közös fürdőszoba és konyha van, viszont sokkal csendesebb. Nem családok átmeneti otthonát keresek, hanem a lehetőségeimhez mérten lakhatást próbálok biztosítani magam és gyermekem részére.”

A Város Mindenkié és további kilenc civil szervezet közös javaslatát itt olvashatjátok.

(Visited 187 times, 1 visits today)