/Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértési tényállás alaptörvény-ellenessége

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértési tényállás alaptörvény-ellenessége

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértés alaptörvény-ellenessége

Az Utcajogász Egyesület az alapvető jogok biztosához fordult, mert alaptörvény-ellenesnek tartjuk a szabálysértési törvény 2018. október 15-én hatályba lépett módosításait. Az alapvető jogok biztosa kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát, beadványunkban (ide kattintva elérhető) –  amelyet ebben az írásban foglalunk röviden össze – ezt indítványoztuk.

1.

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértési tényállása az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésébe ütközik, amely kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiságból következik a jogbiztonság követelménye, amelynek tartalmát az Alkotmánybíróság számos határozatában bontotta ki és értelmezte. A tényállás nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mert

  • nem felel meg a normavilágosság követelményének az életvitelszerű közterületi tartózkodást definiáló rendelkezés, mivel nem világos és nem egyértelmű, és lényegében az eljáró hatóság szubjektív megítélésére bízza, hogy az adott és általa tapasztalt magatartás kimeríti-e a tényállást,
  • nem felel meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában részletesen kimunkált alkotmányos büntetőjogi követelményének, mivel hiányzik a büntethetőséghez alapvetően szükséges társadalomra veszélyesség és  bűnösség,
  • a tényállás eljárást megszüntető okként szabályozza azokat a körülményeket, amelyek a szabálysértési törvényben egyébként a büntetés végrehajtását kizáró okok, és bevezet egy újfajta, figyelmezetetésnek nevezett helyszíni intézkedést, minden garancia (pl. ellene való jogorvoslat lehetősége) nélkül.

2.

A tényállás nem felel meg az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseinek, amelyek a nemzetközi jog magyarországi alkalmazásáról szólnak. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás jelen szabályozása sérti a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, és az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyekhez Magyarország csatlakozott, és amelyeket Magyarországon jogszabályokban kihirdettek.

3.

Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése mondja ki, hogy alapvető jog csak valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ugyan az Alaptörvénybe is bekerült 2018. október 15-i hatállyal, hogy tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni, azonban ezt az  “alkotmányos érdeket” a törvényhozó más alapvető jogok (pl. emberi méltósághoz való jog) aránytalan korlátozásával kívánja elérni, amikor az életvitelszerű közterületi tartózkodást kriminális cselekményként szabályozza. (Mindezt a ráadásul a legsúlyosabb szankcióval, elzárással fenyegetve).

4.

Az Alaptörvény II. cikke szól az emberi méltóságról, és kimondja, hogy az sérthetetlen. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállása látszólag mindenkire ugyanúgy vonatkozik, azonban abból, hogy az “elkövető” ellen nem indul eljárás ha hajléktalan-ellátókkal működik együtt, egyértelműen kiderül, hogy valójában a hajléktalan emberekre írták. Ezzel pedig a törvényhozó egy élethelyzetet, a hajléktalanságot kriminalizálja, ráadásul úgy, hogy az érintetteket szociális szolgáltatás igénybe vételére kényszeríti (hiszen ellenkező esetben börtönt helyez kilátásba). A szociális szolgáltatások igénybe vétele a vonatkozó törvény szerint csak önkéntesen történhet, így további alkotmányossági probléma, hogy két azonos szinten lévő jogszabály között ellentmondás van (normakollízió). Az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint – ahogyan azt már a 38/2012. (XI. 14.) alkotmánybírósági határozat is kimondta – mindezek súlyosan sértik az emberi méltósághoz való jogot. A határozat a következőket mondta ki ezzel kapcsolatban:

  • az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen önmagában azért társadalomra veszélyesnek minősíteni és büntetni azokat, akik lakhatásukat valamely okból elvesztették és ezért a közterületen élnek, de ezzel mások jogait nem sértik, kárt nem okoznak, más jogellenes cselekményt nem követnek el,
  • sérti az egyén emberi méltóságából folyó cselekvési szabadságát, ha az állam a büntetés eszközeivel kényszerít a szociális szolgáltatások igénybe vételére.

5.

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállásának meghatározásakor a jogalkotó az eljárás alá vontak személyi szabadságától történő megfosztását a jogbiztonság és az alkotmányos büntetőjog alapvető garanciái nélkül szabályozta. A szabálysértési törvény általános szabályaival összevetve két eltérés látható az őrizetbe vétel kapcsán. Egyrészt, az eljárás megindítása esetén az intézkedő rendőrnek nincs mérlegelési lehetősége, kötelessége az eljárás alá vont előállítása, majd őrizetbe vétele. Másrészről pedig a bíróság elé állítást követően az őrizet ex lege meghosszabbodik. Az általános szabályoktól eltérő őrizetbe vételi és a kiszabott elzárás azonnali foganosítási kötelezettségből következik, hogy elméletileg elképzelhető, hogy az utcáról előállítva, megszakítás nélkül, akár hónapokra elzárható az eljárás alá vont, anélkül hogy szabadon készülhetne bírósági meghallgatására, vagy felkészülhetne a büntetés-végrehajtási intézetbe való bevonulására.

 

Mindezek beleütköznek az Alaptörvény IV. cikk (3) bekezdésébe, amely a szabadságtól való megfosztás tekintetében kimondja, hogy az őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

6.

Az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdés mondja ki az információs önrendelkezéshez való jogot. Ez a jog több elemében is sérül az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályozásával, amely szerint – többek között – létrejön egy olyan új nyilvántartás, amely gyakorlatilag a hajléktalan embereket listázza. Sérülnek a “profilalkotás” jogszabályi követelményei, a nyilvántartás tekintetében nem átlátható az érintettek tájékoztatásának, jogérvényesítési lehetőségeinek módja, sérül a törvényen alapuló adatkezelés követelménye, és az eljárás keretében kezelt személyes adatokra nézve nem áll arányban az elérendő cél és az információs önrendelkezési jog korlátozása.

7.

Az eljárás során az őrizetbe vett hajléktalan emberek ingóságai megsemmisíthetőek, akár azonnal (romlandó, tárolhatatatlan dolgok esetén), vagy 6 hónap után (ha ennyi idő alatt nem megy értük). Ez súlyosan sérti az Alaptörvény XIII. cikkében deklarált tulajdonhoz való jogot, hiszen a törvény egyáltalán nem határoz meg olyan másik alapvető jogot, szabadságot, alkotmányos értéket, amelyek védelme vagy érvényesülése kizárólag a tulajdonos tulajdonának megsemmisítésével, és más módon nem érhető el. Mindezeken túl a törvény nem rögzíti a kártalanítási kötelezettséget, nem rendelkezik arról, hogy ki köteles megfizetni a kártalanítást és ki jogosult a kártalanításra a tulajdon elvonása miatt. Ez külön nagyon sérelmes, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy teljesen nincstelen emberek minimális tulajdonáról van szó.

8.

Az életvitelszerű közterület tartózkodás tényállása beleütközik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe (bírósághoz fordulás joga), (3) bekezdésébe (védelemhez való jog) és (7) bekezdésébe (jogorvoslathoz való jog) a következők miatt:

  • sérti a bírósághoz fordulás jogát, hogy azok az “elkövetők”, akik az előkészítő eljárás során bejelentik, hogy büntetés végrehajtását kizáró ok áll fenn az esetükben, nem tudják bíróság előtt tisztázni magukat az ellenük felhozott vád alól, mivel az eljárás megszüntetése kerül,
  • amíg a szabálysértési törvény általános szabályai jogorvoslatot biztosítanak az őrizet elrendelésével illetve meghosszabbításával szemben, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése esetén az ex lege őrizetbe vétel közvetlen következmény,
  • az őrizet meghosszabbodása okán a jogorvoslat, ha a bíróság formálisan utat is biztosít, hatékony nem lehet, hiszen magából a törvény szövegéből következik, nem pedig az elrendelő szerv mérlegeléséből,
  • az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértésnél bevezetett és csak itt alkalmazott helyszíni figyelmeztetetéssel szemben egyáltalán nincs jogorvoslat, holott ha az érintett 3 ilyen figyelmeztetés kapott, akkor negyedszerre már kötelező őt előállítani és őrizetbe venni,
  • a telekommunikációs eszköz útján megtartott bírósági tárgyalások során súlyosan sérül a védelemhez való jog, hiszen az eljárás alá vont nem tud közvetlenül kommunikálni a védőjével, ráadásul a tárgyalás ilyen módon való megtartásáról szóló bírói döntés ellen sincs jogorvoslat.
Mindezek alapján az Utcajogász Egyesület  álláspontja, hogy a törvény sérti a magyar alkotmányos rendet, a szabályozás nem logikus és sérti az alapvető emberi jogokat.

 

(Visited 90 times, 1 visits today)