/Nem hoz változást a szabálysértési törvény módosítása a kunyhókban élők helyzetében

Nem hoz változást a szabálysértési törvény módosítása a kunyhókban élők helyzetében

Nem hoz változást a szabálysértési törvény módosítása a kunyhókban élők helyzetében. Először is kunyhók alatt olyan építményeket érthetünk, amelyek megfelelnek az építési törvény 2. § szakaszában meghatározott építmény fogalomnak.[1] Fontos leszögezni, hogy szabálysértésként csak azok a tevékenységek, vagy mulasztások szankcionálhatóak, amelyek legalább csekély fokban veszélyesek a társadalomra, így nem állapítható meg az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése című tényállás, amennyiben a közterület tulajdonosa (állam, önkormányzat, vagy akár magánszemély) hozzájárulását adta valakinek a terület használatára, beépítésére. Ez azért fontos, mert így az eljárás során először azt kell tisztázni, hogy a kunyhóban lakók valóban jogos használói-e a területnek. Ebben a kérdésben kizárólag bíróság jogosult dönteni, az éppen arra járőröző vagy kirendelt rendőr akkor sem foganatosíthatja a helyiség kiürítését, ha a tulajdonos ezt kéri. Ez fontos garancia a magánlakás, és magánszféra védelme miatt, hiszen amennyiben ezeket a jogvitákat nem bíróság bírálná el, úgy az érvényes lakásbérleti szerződésekkel rendelkezők is könnyen eltávolíthatóak lennének otthonukból a tulajdonos kérésére, és nem lenne szükség a bérleti szerződés felmondására sem.

A jogvitát tehát bíró dönti el először a ráépítés kérdését elbírálva, majd pedig azt, hogy kinek van joga a lakás, vagy helyiség, “a kunyhó” használatára. Jóhiszemű ráépítés esetében a kunyhó tulajdonjoga a földtulajdonost illeti, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. Amennyiben a ráépítés rosszhiszemű volt úgy követelhető, hogy a ráépítő az épületet bontsa le, vagy saját épületét – az épület értékének megtérítése ellenében – bocsássa tulajdonába. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a rosszhiszemű ráépítőt terhelik. A ráépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének joga is. Ha a bíró úgy határoz, hogy a kunyhót építőnek nem volt joga a terület használatára, beépítésére, akkor a lakástörvény vonatkozó rendelkezései alapján a helyiség kiürítése is elrendelhető (természetesen csak ezután képzelhető el az eredeti állapot helyreállítása is).

Az előállítás tehát semmiképpen sem jogszerű intézkedés ezekben az esetekben, nyilvánvaló, hogy egy ilyen jogvita eldöntése nem a rendőrség feladata. Előállításra akkor kerülhet sor, amikor az elkövetőt tetten érik, ez pedig az adott tényállás keretei között a fenti okok miatt elképzelhetetlen, legfeljebb az képzelhető el, hogy a föld tulajdonosának kérésére a rendőr igazoltatja az érintett személyeket. A kunyhókban élőkkel szemben tehát a szabálysértési törvény módosítása nem alkalmazható, amennyiben mégis megtörténik az előállítás, és a személyes tárgyak lefoglalása, megsemmisítése, úgy az érintettek jogosan léphetnek fel személyiségi jogi igénnyel a magánlakás, és a magánszféra megsértése miatt.


[1] Étv: 2. § 8. Építmény: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Vagyis amennyiben a kunyhó nem helyhez kötött, például sátor, úgy megvalósítható az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése.

(Visited 438 times, 1 visits today)