/A holtnak nyilvánított férfi esete
47001

A holtnak nyilvánított férfi esete

Egy szociális munkás kereste fel az Utcajogászt egy nyári napon azzal a problémával, hogy az egyik ügyfelükről kiderült, hogy a bíróság 2004-ben holtnak nyilvánította. Az ügyfél, Péter, egyszerre veszítette el lakhatását – munkáért cserébe lakhatott addig egy melléképületben valahol – és az egyik lábát. A kórházban derült ki, hogy Péter a nyilvántartások szerint 1983 óta halott. A helyzet súlyosságát fokozta, hogy mivel természetesen halottként Péternek társadalombiztosítása sem lehetett volna, félő volt, nem fogják felvenni rehabilitációra és frissen amputáltként az utcára kerül. Mindez ráadásul kevesebb, mint egy héttel a nyári ítélkezési szünet előtt történt, úgyhogy igyekeznünk kellett.

A következő ügyfélfogadási napon elmentünk hát az illetékes bíróságra, hogy utánajárjunk, hogyan történt a holtnak nyilvánítás és hogy elérjük, hogy a lehető leghamarabb hatályon kívül helyezzék a határozatot. A szabadság előtti utolsó napon nem túl lelkesen fogadtak minket az irodán, de valószínűleg ott sem sok ilyen ügyről hallhattak még, mert amikor elmeséltük, mi járatban vagyunk, és hogy a bíróság soron kívüli eljárása nélkül Péter az utcára fog kerülni, sikerült felkeltenünk a figyelmet. Olyannyira, hogy az eljáró bíró már aznap telefonált, hogy elmondja, találnunk kell valakit, aki igazolja Péter személyazonosságát a 2004. előtti időkből. Egyébként a holtnak nyilvánítást távoli rokonok kezdeményezték hagyaték felosztása miatt …

Innentől a szociális munkások jártak el az ügyben, ők vitték el Pétert személyes meghallgatásra is a bíróságra. Alig két hónap múlva Péter megkapta a jogerős határozatot, hivatalosan is újra az élők sorában volt. Innentől már „csak” lakhatást és jövedelmet kell szereznie…

Az ügyben példaértékű volt a Vöröskereszt Bihari utcai nappali melegedőjében dolgozók lelkiismeretes munkája és kitartása, köszönet nekik!

2013. december 16. Bognár Eszter

TAGS:
(Visited 87 times, 1 visits today)