/Egy lépés előre, kettő hátra – új fejlemények a KENYSZI rendszerben
Blog2

Egy lépés előre, kettő hátra – új fejlemények a KENYSZI rendszerben

A Város Mindenkié évek óta küzd azért, hogy a 2012-ben bevezetett KENYSZI nevű szociális adminisztrációs rendszer bevezetése miatt egyetlen hajléktalan ember se essen el számára létfontosságú ellátásoktól.Amellett, hogy a rendszer működtetése feleslegesen nagy adminisztrációs terhet ró a szociális intézmények dolgozóira (így még kevesebb időt tudnak az érdemi munkára fordítani), a KENYSZI bevezetése sok esetben visszaélésekhez is vezetett. Egyes ellátó intézmények például visszaéltek a hajléktalan emberek adataival (úgy is bejelentették őket, hogy nem jelentek meg személyesen), illetve a KENYSZI-T működtető Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) jogszerűtlen utasítása alapján sok ellátó intézmény nem engedte, hogy egy hajléktalan ember egy nap több nappali melegedőben is igénybe vegyen szolgáltatásokat.

blog2

2015 januárjában örömmel jelentettük, hogy megszűnt az egy nap-egy nappali melegedő szabály, mivel a költségvetési törvény egyértelműen kimondja, hogy minden szolgáltató megkaphatja az állami normatívát a nála megjelenő hajléktalan ügyfelek után függetlenül attól, hogy korábban hány nappali melegedőben jártak. Mindez azért fontos, mert a különböző nappali melegedők különböző szolgáltatásokat nyújtanak, így egy hajléktalan embernek egy nap több helyre kell elmennie ahhoz, hogy minden alapvető szükségletét ki tudja elégíteni (pl. mosdás, napi háromszori étkezés, jogsegély, munkakeresés, csomagmegőrzés stb.).

Sajnos azonban örömünk nem tartott sokáig, mivel hamar kiderült, hogy a költségvetési törvény 2015. január 1-től életbe lépő szabályai a korábbinál sokkal több nehézséget fognak okozni azoknak a hajléktalan és szegénységben élő embereknek, akik különböző szociális ellátásokat kell, hogy igénybe vegyenek. Az NRSZH által közzétett tájékoztatóból kiderül (amely a költségvetési törvényen alapul), hogy ma sokkal több szociális ellátás ütközik egymással, mint korábban , vagyis ha egy nap ugyanaz az ember több szolgáltatónál vesz igénybe szolgáltatást, csak az az ellátó kap állami normatívát az ügyfél után, amelyik előbb regisztrálta.

A jelenlegi szabályok szerint, ha egy állampolgár az illetékes gyermekjóléti központban a gyermekével kapcsolatos ügyeket intéz (pl. családgondozás, pszichológiai tanácsadás), aznap hiába vesz igénybe szociális étkeztetést, az ellátó szervezet nem kap utána támogatást. Vagyis a törvény nem tiltja, hogy ugyanaz az ember mindkét szolgáltatást igénybe vegye, csak éppen az állam ezt nem finanszírozza, így az szolgáltatókat abban teszi érdekeltté, hogy elutasítsák az ügyfelet. Ugyanez igaz arra is, aki hajléktalanszállón él, de napközben el kell mennie az illetékes gyermekjóléti központba – ha nappal egy gyermekjóléti központban járt, aznap éjjel nem aludhat sem átmeneti szállón sem éjjeli menedékhelyen. Hasonlóan elfogadhatatlan ütközés, hogy ha valaki például pszichiátriai vagy szenvedélybeteg és nappali ellátásban részesül (pl. munkakeresésben segítenek neki, pszicho-szociális támogatást kap, rehabilitációban vesz részt), akkor este nem aludhat éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson. Vagyis egy nappali ellátást igénybe vevő pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ember – aki állapotánál fogva is nagyobb veszélyben van – nem tehet mást, mint hogy az utcán aludjon. Ugyanez igaz arra, aki napközben szociális étkeztetésben részesül: aznap éjjel ő sem aludhat sem átmeneti szállón, sem éjjeli menedékhelyen. Végül, ha valakinek pszichiátriai és szenvedélybetegsége is van, akkor előfordulhat, hogy mindennap választania kell, hogy aznap melyik típusú problémájának megfelelő nappali ellátást nyújtó intézménybe menjen. Hogy miért pont ezek az ellátások ütköznek egymással, arra egyelőre nem sikerült magyarázatot találnunk, de valószínűleg jelentősen hozzájárul a törvény alkotóinak hozzá nem értése és a szociális területen szerzett gyakorlati tapasztalatuk teljes hiánya.

Sajnos a nappali melegedőkkel hozzáférése sem annyira korlátlan, mint azt az NRSZH tájékoztatója sugallja. A nappali melegedők ugyanis 2014 végéig a működési engedélyükben megjelölt számú ügyfélhez képest max. 150%-os normatívát igényelhettek. Vagyis ha például egy nappali melegedő 50 főre volt engedélyezve, akkor maximum 75 fő erejéig lehívhatták azt az állami normatívát, ami a működésüket biztosította. Ennek az az oka, hogy a nappali melegedőkben egy teljes nap alatt sokkal több ember fordul meg annál, mint ami a működési engedélyben meg van jelölve, hiszen a legtöbben viszonylag rövid ideig tartózkodnak ezeken a helyeken mosás, fürdés, ügyintézés céljából. Az új szabályok szerint azonban a nappali melegedők már csak maximum 120%-os támogatást kaphatnak, vagyis jelentősen csökkent azoknak az ügyfeleknek a száma, akik után állami támogatás jár. Tapasztalataink szerint ez a változás hasonló gyakorlatok kialakítására ösztönzi az ellátó intézményeket, mint korábban az egy nap-egy nappali melegedő szabály, vagyis különféle módszerekkel próbálják csökkenti a hozzájuk betérő emberek számát (pl. reggeli és ebédjegyek, szűkített nyitva tartás).

Összességében tehát messze nem oldódott meg az a probléma, ami miatt korábban küzdöttünk a KENYSZI rendszer visszásságai ellen. Noha a hajléktalan-ellátásban valamivel javult a helyzet – mindenkinek joga van ahhoz, hogy annyi nappali melegedőbe menjen be, amennyire szüksége van –, de a finanszírozás változása miatt fennáll a veszély, hogy ismét sok ember el fog esni létfontosságú szolgáltatásoktól. Ezen kívül, az új szabályozás miatt most sok olyan ember ellátása is veszélybe került, akik a hajléktalan-ellátáson kívül, illetve egy napon több szociális területen is igénybe vennének szolgáltatásokat.

Mint ahogy korábban sokszor megfogalmaztuk, A Város Mindenkié szerint önmagában nem elvetendő dolog, hogy az egészségügyi rendszerhez hasonlóan, a szociális ellátórendszerben is regisztrálják az ügyfeleket és az általuk igénybe vett szolgáltatásokat. Azonban a KENYSZI rendszer bevezetése óta tapasztalható átláthatatlanság és bizonytalanság miatt nagyon sokan eleshetnek számukra fontos szolgáltatásoktól, ráadásul a szociális ellátórendszer dolgozóira is indokolatlanul nagy terhet ró. Vagyis nem önmagában a KENYSZI ellen küzdünk, hanem egy olyan szociális ellátórendszerért, amely emberséges, megfelelően válaszol a szegénységben élő és nehézségekkel küzdő emberek igényeire, adatvédelmi és pénzügyi szempontból átlátható, megfelelő munkakörülményeket biztosít a szakembereknek a munkájuk elvégzéséhez, és ahol az adminisztratív követelmények miatt senki sem szorul ki a számára létfontosságú szolgáltatásokból.

Fotó: Vörös Anna

(Visited 51 times, 1 visits today)