Rólunk

Kik vagyunk?

Az Utcajogász Egyesület a hajléktalan és lakhatási szegénységben élő emberek jogainak és érdekeinek érvényesítéséért dolgozik. Egy igazságos és befogadó társadalomért küzdünk, amelyben érvényesülnek az emberi jogok, különösen a szociális jogok, és biztosított mindenki társadalmi-politikai részvétele, valamint törvényileg és gyakorlatban is mindenki számára garantált a méltó lakhatáshoz való hozzáférés.

A szakmai munkánk teljes mértékben önkéntességen alapszik. Az egyesület működtetését két ügyvezető végzi, akik az egyesület tagjai közül kerültek ki.

Társadalmi és politikai háttér

A szegénység elmélyülése és a lakhatási válság

Magyarországon egyre nagyobb tömeget alkotnak a gazdaságilag – társadalmilag leszakadó rétegek, nő a szegénység, a lakosság kb. egy negyede súlyosan nélkülöző.[1] A jelenlegi kormány gazdaság- és társadalompolitikája nem, hogy nem enyhíti a gazdasági válság és a strukturális problémák okozta növekvő szegénységet, hanem több intézkedésével még tovább mélyíteti az egyenlőtlenségeket. Az elmúlt években többek között bevezették az egykulcsos személyi jövedelmi adózást, három hónapra csökkentették a munkanélküli segélyt, és fokozatosan bontják le a szociális juttatások rendszerét.  A gazdasági válságot követően a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 32 tagországa közül (Görögországon kívül) Magyarország volt az egyetlen, ahol csökkentek a szociális kiadások. [2]A szociális ellátások jelentős részéért több mint 3000 települési önkormányzat felel, ami erősíti a szegénységben élő emberek kiszolgáltatottságát a helyi hatalmi viszonyoknak, valamint az önkormányzatok anyagi lehetőségeinek és önkényes döntéseinek. A szociális juttatások leépítésének következtében a szegénység kiterjedtebb és mélyebb, mint a rendszerváltás óta bármikor. A miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy a kormány szándéka 2018-ig teljesen leépíteni a segélyeket, és azokat közmunkával és munkával helyettesíteni. Jelenleg csak azért mérséklődött valamelyest a munkanélküliség mértéke, mert óriásira duzzasztották a közmunkaprogramot, de az – mivel a minimálbérnél alacsonyabb fizetést nyújt csupán, és sokszor azt sem hosszú távon, valamint nagyrészt nem képes a közmunkásokat visszajuttatni a munkaerőpiacra[3] – csak csekély mértékben enyhíti a szegénységet, valódi kivezető utat abból, illetve igazi foglalkozatást nem jelent.

A rossz jövedelmi viszonyok, a lakhatási támogatási rendszerek szinte teljes hiánya, a tartós munkanélküliség és az alacsonyan fizetett közmunka negatívan hatnak az emberek lakhatási helyzetére is. Ráadásul rendkívül kicsi a megfizethető bérlakások aránya. A magyar lakásállomány mindössze 2%-a van önkormányzati tulajdonban, és annak is csak egy részét adják ki szociális alapon. Kb. 300 ezer embernek lenne szüksége alacsony árú bérlakásra. Mindezek következtében, aki egyszer az utcára kerül, annak szinte lehetetlen újra méltó lakhatáshoz jutnia.

Üres lakások menete Budapesten (Fotó: Bankó Gábor)

Becslések szerint ma Budapest utcáin minimum 3000 ember él, és kb. ugyanennyien élnek közterületen a vidéki városokban összesen. Ők a fedél nélküliek. Az ún. effektív hajléktalanok (akik fedél nélküliek, vagy pl. a hajléktalanszállókon, kórházakban és munkásszállókon lakók) száma országosan kb. 30 ezer fő, és nagyon magas, körülbelül 3 millió a lakhatási szegénységben[4] – rossz, zsúfolt lakáskörülmények között vagy bizonytalan jogviszonyban – élők aránya. A lakosság több mint 45%-a, a szegényebb családoknak pedig 71%-a túlzsúfolt lakásokban él. Kb. 620 ezer gyerek, vagyis a gyerekek kb. harmada él nedves, penészes, egészségükre ártalmas lakáskörülmények között.

Az elmúlt huszonöt évben nem volt és jelenleg sincs koherens, központi lakáspolitika, és hiányzik a lakhatásért felelős állami intézményrendszer. Az egyedüli következetesen kirajzolódó irány az országos politikában, hogy a költségvetés lakhatásra szánt kiadásainak a nagyobb része ingatlan-tulajdonlást ösztönző és a jobb módúak lakhatását támogató lakhatási támogatásokra (többek között hitel- és lakás-takarékpénztár finanszírozására) megy, míg a valóban rászorulóknak egyre kevesebb támogatás jut. 2015 márciusával megszüntették az utolsó, rászorultaknak adott központi lakásfenntartási és adósságkezelési támogatásokat, és az önkormányzatok saját döntésére hagyták, hogy adnak-e egyáltalán ilyen támogatásokat, és ha igen, kinek és milyen feltételekkel.

Leépülő jogállam

Az elmúlt években fokozatosan leépítették a jogállami intézményrendszert, illetve meggyengítették az jogállami intézmények politikai függetlenségét. Ezzel jelentősen lecsökkentek az egyéni jogvédelem lehetőségei is, különösen, ami a kevesebb érdekérvényesítő lehetőséggel rendelkező, marginalizált csoportokat illeti. Fokozatosan felhígították az alapjogok egyik utolsó védőbástyájának számító, és fontos jogértelmezési szerepet is ellátó Alkotmánybíróságot is: többek között megnövelték a bírák létszámát, majd a kormánytöbbség által jelölt és megszavazott bírákkal töltötték fel a testületet; megtiltották, hogy a költségvetéssel és a központi adónemekről szóló törvényeket felülvizsgálja a testület; végül pedig az Alaptörvény negyedik módosításával ellehetetlenítették azt, hogy az AB felülvizsgálja az alkotmánymódosításokat. Ezzel jelentősen meggyengült a testület ellenőrző szerepe.

Emellett a kormányzat jelentősen megkurtította az egyéni jogsértésekkel kapcsolatban és a problémás jogszabályokkal szemben is fontos szereplőként fellépő ombudsmani rendszert. A korábbi négy helyett az Alaptörvény hatályba lépésétől kezdődően már csak egy alapjogi biztos van, csökkentett személyzettel és kevesebb felhasználható forrással.

A jogvédelem egyéni szintje is gyenge, különös tekintettel a rossz anyagi helyzetben lévők helyzetére. Minimális az ingyenes vagy olcsó jogsegély lehetőségek száma. A Nép Ügyvédje szinte az egyetlen lehetőség erre, de a társadalmi igényhez képest kevés ügyvéddel működik, emiatt sokan a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők közül nem tudják ezt a szolgáltatást igénybe venni. A közoktatásbeli hiányosságok és a megfelelő tájékoztató kampányok és információs anyagok hiányában a magyar emberek jogtudatossága alacsony, különösen, ami a hatóságok, önkormányzatok és kormányzati szervek eljárását illeti.

A jogállami alappillérek utóbbi évekbeli megingatása mellett a szociális jogok védelme sohasem volt erős Magyarországon. Korábbi döntéseiben az AB megszorítóan értelmezte a szociális jogokat,[5] egy 2000-es határozatában pedig kimondta, hogy a „lakhatáshoz való jog” nem vezethető le az alkotmányból.[6] Szemben például Franciaországgal, nálunk nincs kikényszeríthető, törvényben rögzített lakhatáshoz való jog. Magyarország ugyan részes állama a Módosított Európai Szociális Kartának, de nem ratifikáltuk annak a lakhatáshoz való jogot garantáló 31. cikkelyét. A rászoruló csoportok lakhatásának biztosítására nem irányul külön szakpolitika és intézkedések, és nem tiltott, sőt bevett gyakorlat az elhelyezés nélküli kilakoltatás.

Ehhez kapcsolódó probléma, hogy jogászok többsége általában csekély társadalomtudományi ismerettel rendelkezik, a szociális vagy lakhatási jogot csak fakultatív tárgyként vagy még úgy sem tanítják az egyetemek jogi karain. A képzésből kikerülő jogászok döntő része nem vagy csak nagyon kis mértékben dolgozik szegényebb emberek érdekeiért. Ennek köszönhetően kevés a jogi szaktudás a rászorulók lakhatási problémái kapcsán, pedig nagy igény lenne rá.

Hajléktalan emberek kriminalizációja és hátrányos megkülönböztetése

A kormány indítványára 2011 novemberében megszavazták, és december elsején hatályba is lépett a szabálysértési törvény módosítása, amelynek értelmében a közterület életvitelszerű használata akár 60 napig tartó elzárással vált büntethetővé. A törvényi rendelkezést az akkor még más összetételű Alkotmánybíróság egy évvel később az emberi méltóság védelmére hivatkozva eltörölte. Az Alaptörvény 2013-ban elfogadott negyedik módosítása tette lehetővé, hogy a közterület életvitelszerű használatát ismét büntethetővé tegyék, a világon egyedülálló módon, azt a legmagasabb jogforrási szinten garantálva. Az alaptörvényi felhatalmazás farvizén szinte azonnal elfogadták a szabálysértési törvény újabb módosítását, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy kijelöljék azokat a területeket, ahol az utcán élés szabálysértésnek számít. 2013 novemberében A Város Mindenkié aktivistáinak tiltakozása ellenére a Fővárosi Közgyűlés elfogadta azt a rendeletet, amely meghatározza azokat a területeket, ahol a fővárosban tiltott a közterület életvitelszerű használata. A hajléktalan emberek kriminalizálását az ENSZ, az Európai Parlament és a Velencei Bizottság is élesen bírálta. A rendeletek hatályba lépése óta hivatalos közlés szerint több, mint 450 esetben indult szabálysértési eljárás utcán élés miatt, de beszámolók szerint sokkal több esetben alkalmazzák a törvényt a hajléktalan emberek hatósági zaklatására.[7]


A Város Mindenkié aktivistái a Fővárosi Közgyűlésben tiltakoznak a hajléktalanságot Budapestről kitiltó rendelet ellen
(Fotó: Csoszó Gabriella)

A hajléktalanság kriminalizájiónak másik jól szemléltethető esete a koldulás szankcionálása. A Város Mindenkié közérdekű adatigénylésére a Belügyminisztérium által adott válaszából kiderült, hogy az országban 2014-ben összesen 5475 esetben, míg idén, június 26-ig 1653 esetben indult eljárás koldulás miatt.

A hajléktalanság kriminalizációja a legkirívóbb példa, de számos más terület is van, ahol a hajléktalan vagy lakhatási szegénységben élő embereket hátrányosan megkülönböztetik. Ez a hátrányos megkülönböztetés az intézményesült, kirekesztő szabályozástól a napi szintű megalázó bánásmódig terjed. Nemrég érte el az AVM, hogy beadványa nyomán a fővárosi kormányhivatal az egyenlő bánásmód megsértésének gyanúja miatt eljárást indítson, mert a VIII. kerületi okmányirodában a biztonsági őrök rendszeresen, különböző ürügyekre hivatkozva küldték el a hajléktalannak vélt ügyfeleket, amikor település szintű lakcímet akartak létesíteni.[8] Otthontalan vagy szegény körülmények között élő emberek szintén gyakran találkoznak rosszabb bánásmóddal, ha mentőre vagy orvosra van szükségük,[9] és gyakrabban válnak rendőri zaklatás áldozatává is.[10] Szintén az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé került, hogy a hajléktalannak vélt embereket sokkal gyakrabban igazoltatják a rendőrök, 59%-uk havonta legalább egyszer átesik egy ilyen eljáráson, míg a jobb körülmények között élő emberek nagy része úgy járja évekig az utcákat, hogy egyszer sem kell igazolnia magát.

A hajléktalan embereket a diszkrimináció számos más formája, és számos egyéb jogsértések is érik. A Város Mindenkié (AVM) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) támogatásával polgári peres eljárást kezdeményeztek azoknak a hajléktalan embereknek a képviseletében, akiket a zuglói önkormányzat jogtalanul lakoltatott ki 2011 októberében. A bíróság jogerős ítéletében kimondta, hogy a zuglói önkormányzat megsértette a kunyhóban élő emberek emberi méltóságát és az egyenlő bánásmódhoz fűződő jogait, amikor hatósági eljárás és hivatalos írásos tájékoztatás nélkül ledózerolta az otthonaikat, emellett a bíróság kártérítésre is kötelezte az önkormányzatot.

Egy otthon valahol Újpesten (Fotó: Csoszó Gabriella)

Az intézményi és hatósági diszkrimináció mellett a hajléktalan emberek gyakran politikai és társadalmi megbélyegzésnek is ki vannak téve. Az biztató, hogy a különösen a köztéren élő hajléktalan embereket stigmatizáló kormányzati kommunikáció és intézkedések ellenére egy 2013-as közvélemény kutatás alapján a lakosság nagy része szerint segíteni és nem büntetni kell a hajléktalan embereket,[11] de a politikusi és a médiában is gyakran felbukkanó szegényeket hibáztató vagy kirekesztő beszéd még így is érezteti hatását. A szélesebb közvélemény ennek köszönhetően gyakran felszínes, sztereotípiákon alapuló ismereteket tud csak szerezni a hajléktalanságról és a lakhatási problémákról. A lakhatási nehézségek kapcsán a sajtó, a közvélemény és a főbb pártok ingerküszöbét egyaránt szinte csak a devizahitelesek problémája vagy csak az utcai hajléktalanság látható része éri el, és velük azonosítják az egyébként jóval szélesebb rétegeket érintő és összetettebb lakhatási válságot.

Az Utcajogász bemutatása

Az Utcajogász Egyesület 2010 óta működik önkéntes jogászok csoportjaként]. A kezdetektől fogva tevékenysége egyik legfontosabb pillére a minden pénteken a Blaha Lujza téren két jogász és több AVM-es aktivista segítségével nyújtott küszöb nélküli jogsegély szolgáltatás[14] hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek számára.] A jogsegély működése mára ismertté vált, az ügyfelek többsége tudatosan, illetve sokszor szociális munkások tanácsára fordul hozzánk: az elmúlt években, évente 300-nál is több ügyben[16] segítettek az önkéntes jogászok. Az esetek nagy részében az utcajogászok nem kizárólag helyben, a téren adnak tanácsot, hanem az egyes ügyekben végig részt vállalva működnek közre hatósági eljárásokban, hivatali ügyintézésekben, szabálysértési ügyekben, és nagyszámú kilakoltatással kapcsolatos eljárásban. Az ügyek vitelében fontos szempont, hogy – amennyire az esetek jellege azt lehetővé teszi – a jogászok a hajléktalan és lakásszegénységben élő ügyfelekkel együttműködve, közösen dolgozzanak, így fejlesztve az érintett emberek állampolgári- és jogtudatosságát.

Blaha Lujza téri jogsegélyszolgálat 2011-ben

Néhány példa olyan esetekre, amelyekben noha az ügyek jogi megítélése több esetben is egyszerű, az ügyfelek számára az utcajogászok segítségével elért eredmény jelentős segítségnek számít:

  • BKV bírság méltányosságból történő eltöröltetése;
  • településszintű lakcím bejelentésében segítség az okmányirodában;
  • tartásdíj követelés érvényesítése;
  • különböző segélyek igénylésében, illetve a jogosultságok fenntartásának igazolásában való közreműködés;[17]
  • lakás kiürítése irányuló végrehajtási eljárások felfüggeszttetése;;
  • sikeres részletfizetési kérelmek lakbér- vagy közműszolgáltatási díj esetén,

A közvetlen segítségnyújtáson túl az Utcajogász a hajléktalan és lakásszegénységben élők számára a mindennapi életüket érintő legfontosabb jogszabályokból kiadványokat, jogi kisokosokat[18] készít a jogszabályok tartalmának összefoglalásával, nyelvezetük egyszerűsítésével, valamint a lényeg kiemelésével, amelyek az önálló és jog- és érdekérvényesítéshez adnak eszközt az érintettek számára. A jogi kisokosok nemcsak az utcajogász blogján jelennek meg, hanem nyomtatott formában is eljutnak a célcsoporthoz A Város Mindenkié rendezvényein, illetve szociális intézményekben, önkéntes segítőkön keresztül.

Egy kilakoltatással fenyegetett család ügyében tartott fórum A Város Mindenkié és az Utcajogász részvételével

Az Utcajogász Egyesület tevékenységi körévé vált az évek során A Város Mindenkié kampányainak jogi háttértámogatása. Az önkéntes jogászok többek között részt vesznek a zéró kilakoltatás[19][20], a szabálysértési[21], a KENYSZI[22], a lakcím[23] kampányokban, valamint segítenek a kunyhólakók érdekvédelmében is[24]. Az önkéntes jogászok feladata az előzőeken túl A Város Mindenkié aktivistáinak és szimpatizánsainak jogi felkészítése is a csoport által szervezett közvetlen akciók előtt.

Példák sikerekre az AVM kampányaiban való közreműködés kapcsán:

  • a helyi önkormányzat által jogtalanul lezárt önkormányzati szociális bérlakás kinyittatása;
  • jogszerűtlen falazás megakadályozása;
  • jogtalan kunyhóbontások megakadályozása;
  • A Város Mindenkiével közreműködésben kilakoltatások megakadályozása[25], amely munkáért az Utcajogász az AVM-mel közösen egy ügy lejobb képviselete kategóriában Civil Díjat nyert[26],
  • vidéki városok hajléktalanságot kriminalizáló (közterületen való életvitelszerű tartózkodást büntető) rendeleteinek ]sikeres megtámadása az illetékes kormányhivataloknál;
  • közérdekű adatigénylési perben sikeres képviselet nyújtása.[

Az Utcajogász fejlődésének irányai

Az Utcajogásznak a kezdeti Blaha Lujza téri jogsegélyszolgálatból álló tevékenysége az évek során folyamatosan bővült, és A Város Mindenkié jogi háttércsapatává nőtte ki magát, majd önálló szociális és emberi jogi szervezetté vált. Ezeket a feladatokat jelenleg tizenhat, a teljes munkaidejű állása mellett önkéntes munkát végző jogász látja el. Azonban úgy látjuk, hogy számos tényező miatt – politikai, társadalmi környezet; az AVM, mint szervezet növekedése; jelentősen megnőtt egyéni ügyfélteher; önálló Utcajogász kampányok igénye – ez a rendszer mára elérte az önkéntes munka határait. 2019-re felmerült az igény, hogy a jogászok egy része részmunkaidőben dolgozhasson a csoportban. Ez a típusú szervezeti fejlődés nem kizárólag a jelenlegi tevékenységek teljesebb körű ellátását teszi lehetővé, hanem a csoport társadalmi hatásában is léptékváltást eredményez.

Az Utcajogász új önkéntes jogászainak képzése (Fotó: Várady István)

[1] Eurostat, 2013-as adatfelvétel, http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Severely_materially_deprived_people,_by_country_Fig_15.PNG

[2] http://www.oecd.org/els/soc/OECD2014-SocietyAtAGlance2014.pdf 1.10-es pont

[3] Magyar Szegénységellenes Hálózat, A közfoglalkoztatás csapda, 2014, https://drive.google.com/file/d/0BypYLcPOXd_HY2RvZGx3ZlBvenc/view

[4] Győri Péter – Maróthy Márta. Merre tovább? Egy nemzeti hajléktalanügyi stratégia lehetséges keretei Szakértői javaslat a Magyar Köztársaság Kormánya részére. Budapest, 2008.

[5] Juhász Gábor: A gazdasági és szociális jogok védelme az Alkotmányban és az Alaptörvényben, Fundamentum, 2012. 1. szám, 2012,

[6] AB 2000/42. http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/C5F37E8A8DF99038C1257ADA00525793?OpenDocument

[7] http://avarosmindenkie.blog.hu/2015/06/09/eletvitelszeru_kozteruleten_tartozkodas_miatt_inditott_szabalysertesi_eljarasok_statisztika

[8] http://avarosmindenkie.blog.hu/2015/03/17/diszkriminacio_a_viii_keruleti_okmanyirodan_az_egyenlo_banasmod_hatosag_eljarast_inditott

[9] http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/11/16/tapasztalatok_a_mentoszolgalattal_723

[10] http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/11/10/mit_tehetsz_ha_rendori_zaklatas_tanuja_vagy_898

[11] http://hvg.hu/itthon/20130422_Median_az_emberek_ketharmada_a_hajlektala

[14] http://nol.hu/video/szegenyeken-segit-az-utcajogasz-1546953

http://utcajogasz.blog.hu/2014/07/23/az_utcajogasz_2013-as_merlege

[17] http://utcajogasz.blog.hu/2014/02/25/aktiv_koruak_segelye_egy_10_honapig_huzodo_ugy_tanulsagai

[18] http://utcajogasz.hu/szakmai-anyagok/jogi-kisokosok/

[19] A kampány célja, hogy méltó elhelyezés nélkül senkit se lakoltassanak ki

[20] http://index.hu/video/2014/09/04/kilakoltatas_kobanyan/

[21] A kampány célja a hajléktalan emberek kriminalizációjának megszüntetése.

[22] A KENYSZI a szociális ellátások regisztrációs rendszere, aminek bevezetése nagyon sok nehézséget okozott az egyes ellátásokat igénybe vevő embereknek.

[23] A kampány célja, hogy mindenkinek legyen bejelentett lakcíme.

[24] http://index.hu/video/2014/12/27/sherwood_2014/

[25] http://avarosmindenkie.blog.hu/2015/10/23/kilakoltatasi_moratorium_jozsefvarosban_a_varos_mindenkie_valasza_kocsis_matenak

[26] http://civildij.hu/wp-content/uploads/2016/01/A-Varos-Mindenkie-Csoport.pdf