Utcajogász jogklinika az ELTE-n

Az Utcajogász Egyesület hajléktalan- és lakásszegénységben élő emberekkel együttműködésben dolgozik azért, hogy érvényesüljön Magyarországon a lakhatáshoz való jog. Stratégiai céljaink közé tartozik az, hogy minél több jogász és joghallgató foglalkozzon szociális jogokkal, hogy ez a jogterület ne csak egy szűk jogász csoport által legyen ismert. Ezen cél elérése érdekében fakultációt indítottunk az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, melyben tíz hallgató ismerkedhetett meg a munkánkkal. Az alábbiakban közülük két hallgató beszámolóját olvashatjátok.Betti: A félév elején még csak találgatni tudtam, hogy mit takarhat a kurzus, hiszen csak a címét láttam és nem egészen voltam tisztában azzal, hogy milyen feladatokat jelent majd számomra, ha belevágok. A félévet megelőzően nem hallottam az utcajogászok munkájáról, bár többször láttam a Blaha Lujza téren, hogy különböző szervezetek jelennek meg és tartanak rendszeresen valamilyen találkozót a csomóponton, de pontosabb elképzelésem nem volt a munkásságukról.Ádám: Én korábban már olvastam az AVM és az Utcajogász munkájáról. Korábbi félévekben is szerettem volna jogklinikán részt venni, de sajnos lemaradtam, ezért idén nagyon örültem, amikor bekerültem ide.Betti: A jelentkezési időszak alatt kaptunk a kurzus oktatójától, Tóth Fruzsinától egy emailt, amiben megosztotta velünk, hogy miféle elköteleződést jelentene a hallgatóknak ez az óra. Amikor a tematikát megkaptam hihetetlen lelkes lettem, mert a számomra sejtelemes cím után megismerhettem a kurzus felépítését, ami már önmagában is izgalmasnak ígérkezett. Az első olyan választott, fakultatív órám volt, ami ennyire jogközeli és életszagú. Sajnos kevés lehetőségünk van terepen alkalmazni a már megszerzett tudásunkat, ezért biztos voltam benne, hogy sokat fogok tanulni ez alkalommal.Ádám: A heti egyszer két óra helyett egybe tartottuk az összes órát. Az ilyen gyakorlati tárgyaknál nekem jobban tetszett ez a módszer, mert így nem kell kényszerből széttördelni a tudást, hanem egyben át lehet látni a problémákat. Az, hogy utána fel is kell használni élőben a megszerzett tudást, jobban motivált, mint más tárgyaknál egy-egy ZH.Betti: A kurzus egy pénteki napon megrendezett egész napos workshoppal kezdődött, amikor megismerkedhettünk a szervezettel – ami azóta már hivatalosan is egyesületté vált –, különböző interaktív feladatokat kellett teljesíteni, hajléktalan aktivisták meséltek helyzetükről és lehetőségeikről. Ezután az utcajogászok közül is érkeztek páran, akik felkészítettek bennünket a legfontosabb jogszabályi háttérrel. Természetesen lehetetlen az összes lehetséges problémakör jogszabályaival kapcsolatosan felkészíteni, de tematikusan, a leggyakrabban szükséges kérdéskörökhöz kapcsolódó joganyagok kerültek ismertetésre.Ádám: Nem gondoltam volna, hogy igazi emberekkel találkozhatok és igazi beszélgetések fognak lezajlani a tanteremben valaha az egyetemen. Nagyon tetszett, hogy közvetlen hangulat alakult ki elég hamar és ez segítette a tárgyi tudás megszerzését is. A különböző játékok, feladatok során megismertük az Utcajogász hajléktalansággal, lakásszegénységgel és családügyi vonatkozású tevékenységét és a hozzá tartozó jogszabályi hátteret, valamint a hajléktalanok mindennapjaiba is betekintést nyertünk.Betti: Eleinte, bevallom, kicsit feszélyezve éreztem magamat. Nem tudtam mit szabad mondani és mit nem. Mivel bántanék meg valakit akaratomon kívül, mivel nem. Szerencsére az aktivisták oldották a hangulatot és a végére sikerült kialakítaniuk egy kötetlen, kellemes hangulatot a csoporton belül. Ez nem meglepő, hiszen ebben profik. Ahogy megtudtuk, a Blahán tartott ügyeleten is ez az egyik legfőbb feladatuk, hogy segítsenek a problémával érkező embereknek közeledni a jogászokhoz, és ezek után nyíltan tudjanak mesélni az őket érő jogi sérelemről. Hiszen megoldást csak úgy tudnak találni, ha minden tisztán, részleteiben kikristályosodott, ehhez azonban bizalmas légkör szükséges.Betti: Ezzel el is érkezett következő része a kurzusnak, amikor ügyelnünk kellett a mentorunkkal egy pénteki napon a megszokott helyen. Amikor a workshopon megismert aktivista, Gyula rám mosolygott és üdvözölt, tudtam itt már cseppet sem kell aggódnom, segíteni fognak itt is mindenben. Dórival, a mentorommal együtt több ügyet is végighallgattunk, és azokban a kérdésekben, amikben lehetett egyből segített. Azonban több esetben annyira bonyolult volt az ügy, hogy nyilatkozatokat, szerződéseket és különböző okiratokat kellett lefényképezni ahhoz, hogy kibogozhassuk az jogeset részleteit. A kurzus alapján ezek közül egy ügyet kellett választanom, amit utána Dórival továbbviszek.Ádám: Nagyon meglepődtem, hogy mennyi ember érkezett az Utcajogászhoz segítséget keresve. A kérdések a mindennapi élet bármely területéről érkeztek, a legkülönfélébb emberektől. Krisztivel, a mentorommal felvettünk jó pár ügyet, én főleg csak figyeltem, mert nem sok mindent tudtam hozzászólni azokban az esetekben, amikről korábban sem a kurzuson beszéltünk, se az egyetemen nem volt még szó. De nagyon élveztem azt, hogy valami hasznosat tehetek és tulajdonképpen ez nekem semmibe nem kerül.Betti: Itt ismertem meg Annáékat, akik egy lakáscsere kérdéssel keresték meg az Utcajogászt. Az ügy több szálon futott és hihetetlen sokkoló volt meghallgatni az esetüket. Sok érzelmet vált ki az emberből, amikor ilyen lehetetlen és elszomorító helyzetekről hall, olyan emberektől, akiknek ebben élnek. Az ügy még most sem zárult le, de már kezd tisztázódni a végkimenetel.Ádám: Én egy apasági elismerő nyilatkozattal kapcsolatos ügyet kaptam. A mentorom segítségével átnéztük a vonatkozó jogszabályokat és elküldtük az ügyfelünknek. Viszonylag könnyen ment és nem volt annyira megterhelő, mint Betti jogesete.Betti: Végül a csoport többi tagjával közösen tartottunk egy megbeszélést, ahol mindenki beszámolt a saját ügyéről és annak megoldási folyamatáról. Úgy láttam mindenki élvezte a kurzust és lelkesen mesélt a Blahán töltött terepgyakorlatról vagy éppen arról, hogy mit kellett elintéznie, hogy a mentorával közösen megoldhassák az ügyüket.Ádám: A kurzus utolsó alkalmával egy önreflexív záró órát tartottunk. Tetszett, hogy mindenki elmondhatta, hogy mit gondol a történtekről, hogyan oldotta meg az esetét és elmesélheti az érzéseit és valódi visszajelzéseket kaptunk mi is és az oktató is.Betti: Ez a kurzus sok mindenben segített nekem, felnyitotta a szememet és úgy érzem, hogy nem csak ebben a félévben volt meghatározó számomra, hanem a továbbiakban is. Joghallgatóként azért is jelentett sokat nekem, mert végre úgy éreztem, hogy nem egy steril burokban tanuljuk és próbáljuk alkalmazni a jogot, hanem igazi jogesetekre próbálunk megoldást találni azzal a tudással, amit az egyetemen szereztünk. Véleményem szerint az Utcajogász munkája nem csak a hajléktalanoknak, lakásproblémával küzdők számára nyújt segítséget, de példát mutat a jogászi társadalomnak is. Sokszor éreztem tehetetlennek magamat, mert hiába akartam segíteni ösztönösen, nem volt rá lehetőségem tapasztalat hiányában, de a segítségkérők reakciói alapján úgy éreztem, hogy bizonyos esetekben az is sokat jelent már, hogy valaki meghallgatja őket és utána idővel, ahogy erejétől kitel, próbál segítséget nyújtani. Úgy érzem alapvető emberi joga mindenkinek az, hogy megfelelő jogi védelemben részesüljön és ettől semmilyen körülmények között nem fosztható meg. Az Utcajogász jogklinika ennek felismerését segítette elő bennem, hogy igenis akik tehetik, azoknak felelősséget kell vállalniuk embertársaik iránt és segíteni kell abban, hogy a mindenkit jogszabályi alapon megillető jogosultságokat azok is érvényesíteni tudják, akik esetleg nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan is élhetnek jogaikkalÁdám: Gyakran úgy érzem, ezen az egyetemen csak azért tanulunk jogot, hogy utána az államigazgatásba kerüljünk, vagy valami nagy cégnél elhelyezkedve dolgozhassunk, ahol tehetősebb emberek ügyeit intézzük. A valódi, mindennapi kérdésekről elég kevés szó esett eddig nálunk, ezért tartottam rettenetesen hasznosnak ezt az órát. Szerintem minden joghallgatónak meg kéne ismernie valamilyen jogvédő szervezet munkáját, hogy lássa, hogy több is van a jog mögött, mint amit az amerikai sorozatokban lát; ha ez megtörténik az nem csak az egyetemnek, a diákoknak, de a társadalom számára is hasznos lehet. Az elesettek védelme, ha már látszólag az állam az elmúlt 25 évben nem volt hajlandó erre, az állampolgárok feladata is lett. A megismertek alapján hiszem, hogy az Utcajogász egy nemes célért küzd és el fogja ezt érni, hiszen rengeteg munka és erőfeszítés van mögötte. Szerintem, amit mindenki megtehet, hogy legalább megpróbál segíteni a másikon, már az nagy előrelépés a kevésbé tehetősek életének megkönnyítése érdekében.