Projektek
CSED Projekt
Először 2022-ben találkoztunk olyan esettel, amikor az egyéni vállalkozását szüneteltető édesanya csecsemőgondozási díj iránti kérelmét elutasította a kormányhivatal, arra hivatkozva, hogy a szünetelő egyéni vállalkozás nem minősül megszűnt jogviszonynak, ezért a korábban befizetett járulékok ellenére ez az időszak nem számít jogszerző időnek.
Az eset megoldása során végzett kutatómunka rendszerszintű jogalkotási és jogalkalmazási hiányosságot tárt fel, ezért célul tűztük ki, hogy a diszkriminatív gyakorlat megváltozzon. A projekt eredményeit, jogi hátterét és további célkitűzéseit az alábbi linken olvashatjátok:
A Kúria épülete
Kontextus
Magyarországon 2020. január és 2024. június között 530 ezer főről mintegy 619 ezer főre növekedett az egyéni vállalkozók száma. Az egyéni vállalkozásukat szüneteltetők száma 2024. júniusában meghaladta a 103 ezer főt. 25-26 ezer fő a csecsemőgondozási díjat igénybe vevők havi átlagos létszáma 2024-ben. Évente mintegy 85-90 ezer gyermek születik.
A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a megszületett gyermekek nagyjából kétharmada esetében jogosult a szülő nő csecsemőgondozási díjra, tekintettel arra, hogy a CSED fél évig jár. Ezt azt jelenti, hogy a szülő nők mintegy egyharmada, nagyjából 30 ezer fő nem teljesíti a csecsemőgondozási díjra való jogosultság feltételeit, azaz vagy a jogviszony megszűnését követő 42. napon túl születik a gyermek, vagy nem rendelkezik megfelelő időtartamú jogviszonnyal a megelőző két évben, vagy rendelkezik ugyan, de azt téves jogértelmezés miatt nem számítják be a jogosultsági feltételek vizsgálata során. Óvatos becslés alapján is évente több ezer olyan érintett család lehet, ahol a CSED iránti kérelmet jogszerűtlenül utasította el a hatóság.
Egyéni esetek
Az első sikerrel végződött esetet követően további hét érintett ügyfél keresett meg minket hasonló üggyel. Egyik ügyfelünknek nem csak a csecsemőgondozási díj iránti kérelmét, hanem a gyermek születését megelőzően igényelt táppénz iránti kérelmét is elutasította a hatóság, így összesen kilenc ügyben nyújtottunk ingyenes jogi segítséget, három esetben pro bono jogi képviseletet is vállaltunk.
2024 augusztusáig összesen hat ügy végződött ügyfeleink pernyertességével, három per még folyamatban van.
Jogszabályi háttér és az Alkotmánybíróság 2016-ban hozott döntése
A csecsemőgondozási díj jogosultsági feltételeit a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) szabályozza.
Az Ebtv. 5/B. § (1) bekezdésének a) pont ab) alpontja alapján az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében biztosítottnak a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 6. §-a szerinti biztosítottak számítanak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egészségbiztosítás alapján pénzbeli ellátásokra (például táppénz, csecsemőgondozási díj) azok jogosultak, akik járulékfizetési kötelezettséggel járó jogviszonyban állnak vagy álltak korábban. Emellett vannak olyan élethelyzetek, amikor az egészségbiztosítás ellátásai közül kizárólag a természetben nyújtott egészségügyi ellátásokra keletkezik jogosultság. Ilyen például a nyugdíjasok vagy a nappali tagozaton tanulmányokat folytatók társadalombiztosítási státusza. Könnyen belátható, hogy a pénzbeli ellátások funkciója az, hogy olyan élethelyzetekben pótolja a kieső jövedelmet, amelyek nem teszik lehetővé a munkavégzést. Ennek érdekében kötelező jelleggel nem csak az egészségügyi szolgáltatások fedezetére kell járulékot fizetni, hanem a munkaképtelenség esetén járó jövedelempótló ellátásokra is.
A Tbj. 6. §-a felsorolja azokat a jogviszonyokat, ahol mind a munkáltató, mind a munkavállaló köteles járulékokat fizetni. Ezek jogszabályi elnevezése a szociális hozzájárulási adó (a munkáltató által fizetendő közteher a kifizetett munkabér százalékában meghatározva), valamint az egészségbiztosítási járulék (a munkavállaló jövedelméből levont összeg) és egyébként a nyugdíjjárulék is, ami jelen esetben nem releváns.
Az egyéni vállalkozók abban a speciális helyzetben vannak, hogy “önfoglalkoztatónak” minősülnek, ezért a munkáltatót terhelő szociális hozzájárulási adót is, valamint a magánszemélyeket terhelő levonásokat is meg kell fizetniük a tevékenységükből keletkező bevételeik terhére.
A Tbj. 6. § (1) bekezdésének d) pontja a fentieknek megfelelően felsorolja az egyéni vállalkozót is a biztosítottak között, tehát az egyéni vállalkozók - tekintettel az általuk befizetett adókra és járulékokra - fő szabályként jogosultak az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, azaz betegség, gyermekvállalás esetén a korábbi járulékköteles jövedelmük arányában, az egyéb feltételek teljesítése esetén kieső jövedelmük helyett például táppénzre és csecsemőgondozási díjra is.
A Tbj. 8. § alapján a biztosítás - ha a Tbj. eltérően nem rendelkezik - a biztosítás alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn. A 16. § értelmében szünetel a biztosítás a) a fizetés nélküli szabadság ideje alatt (kivéve, ha ezen időszak alatt csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe és még néhány további esetben). Szintén szünetel a biztosítás az f) pont szerint az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt.
A Tbj. 40. § (4) bekezdésének f) pontja alapján az egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a tevékenységét a tárgyhó egészében szünetelteti.
A Tbj. szabályozza azokat az eseteket is, amikor valakinek egyidejűleg több, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya áll fenn. A 42. § (1) bekezdése alapján mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek például két részmunkaidős munkaviszonya van, vagy munkaviszony mellett egyéni vállalkozásból is származik jövedelme, mindkét jogviszonyban terhelik a járulékok, meghatározott részletszabályok szerint.
Ugyanakkor az Ebtv. a pénzbeli ellátások jogosultsági feltételeként további szabályokat is meghatároz. Érthető módon szükséges a megelőző időszakban egy meghatározott időtartamú jogviszony - ezzel elkerülhető, hogy betegség vagy gyermekszületés előtt rövid időre létesített jogviszony alapján a befizetett járulékok akár többszörösét kitevő ellátásra lehessen jogosultságot szerezni. Ezért az Ebtv. 40. § (1) bekezdése szerint csecsemőgondozási díjra az a nő jogosult, aki a gyermeke születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, továbbá akinek a gyermeke a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül születik, vagy a biztosítás megszűnését követően negyvenkét napon túl, de baleseti táppénz folyósításának ideje alatt, vagy ezt követő huszonnyolc napon belül.
Az Ebtv. 40. § (2) bekezdése határozza meg, hogy melyek azok az időtartamok, amelyeket be kell számítani az előírt 365 napi biztosítási időbe. Így beszámítanak a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj időtartamai. Ez biztosítja, hogy például rövid időn belül újabb gyermekek születése esetén is igénybe lehessen venni a gyermekneveléshez szükséges jövedelempótló ellátást. Ezen kívül 180 napot figyelembe kell venni az egy évnél hosszabb ideje folytatott nappali tagozatos tanulmányok idejéből - tekintettel arra, hogy egyes szülők esetében előfordulhat, hogy a tanulmányok befejezését követően még nem volt lehetőségük megfelelő biztosítási jogviszony időtartamot összegyűjteni. Továbbá beszámít a rehabilitációs ellátás folyósításának ideje is.
Az Ebtv. 40. §-a további részletszabályokat is meghatároz olyan speciális esetekre, mint például az örökbefogadás, vagy a gyermeket szülő nő halála.
Az Ebtv. 41. §-a kifejezetten megtiltja, hogy a csecsemőgondozási díj folyósítása alatt a biztosított bármilyen jogviszonyban keresőtevékenységet folytasson. Ezért sem munkaviszony keretében, sem egyéni vállalkozói tevékenység keretében nem szabad munkát végezni a csecsemőgondozási díj folyósításának 168 napja alatt. A munkavállalók ebben az esetben fizetés nélküli szabadságra jogosultak (Mt. 128. §), tehát a munkajogviszony megszüntetését – természetesen – a törvény nem írja elő. Az egyéni vállalkozók, amennyiben később ezt a tevékenységüket folytatni kívánják, gyakran a vállalkozás szüneteltetését választják. Az egyéni vállalkozás megszüntetése azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy a kisadózó vállalkozók tételes adója a megszűnés évére és az azt követő 12 hónapra ismételten nem választható. (2022. évi XIII. törvény a kisadózó vállalkozók tételes adójáról, 6.§).
Az egyéni vállalkozói jogviszony szüneteltetésére az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 18. § (1) bekezdése szerint egy hónaptól három évig terjedő időtartamban van lehetőség. A (3) bekezdés szerint a szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozó e tevékenységét nem végezheti, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. A szüneteltetés tehát megfelel az Ebtv. 41. §-ában meghatározott tiltó szabálynak, mely szerint az ellátás folyósítása alatt keresőtevékenység folytatása nem megengedett.
9/2016. (IV. 6.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság a jelenlegi szabályozással lényegében azonos jogszabályok alkotmányosságát, illetve ezen jogszabályok alkalmazását vizsgálta 2016-ban. A határozat megállapította, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság vizsgált ítéletei alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette. Ugyanakkor az alkalmazott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességére vonatkozó alkotmányjogi panaszokat elutasította.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált alapügyben az indítványozó 2011-2013 években egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott, majd 2013. október 31-étől egyéni vállalkozói jogviszonyát szüneteltette és november 1-jétől munkaviszonyt létesített. 2014. január 30-án gyermeke született, erre tekintettel terhességi-gyermekágyi segélyt (TGYÁS) állapítottak meg részére (ez a csecsemőgondozási díj korábbi elnevezése), majd gyermekgondozási díjat (GYED) igényelt. A GYED iránti kérelmét a hatóság első és másodfokon is elutasította, és megállapította azt is, hogy a TGYÁS-ra sem volt jogosult. Az elutasítás indoka, majd a bíróság döntésének indokolása is az volt, hogy az egyidejűleg fennálló jogviszonyokban (ebben az esetben a szünetelő egyéni vállalkozói jogviszonyban és a munkaviszonyban) a jogosultságot külön-külön kell vizsgálni, a szünetelő jogviszony pedig fennálló jogviszony.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia a panasz alapján, hogy az Alaptörvénnyel összhangban áll-e a jogszabálynak az az értelmezése és alkalmazása, amely a biztosított fennálló jogviszonyának tekinti a szünetelő egyéni vállalkozói tevékenységet, és ezzel kizárja az egyéni vállalkozói jogviszonyban töltött előzetes biztosítási idő összeszámítását a fennálló jogviszonyban töltött idővel. Az AB indokolása szerint, mivel a jogszabályok nem határozzák meg, hogy mit kell érteni “fennálló biztosítási jogviszony” alatt, ennek meghatározása a jogalkalmazó szervek, végső soron a bíróságok feladata. A bíróságnak pedig az Alaptörvény 28. cikke értelmében kötelessége, hogy a norma alkalmazásakor és értelmezésekor az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést válasszon.
Az indokolás szerint
[31] Az egymást követő jogviszonyokban az előzetes biztosítási idő mikénti számításának jelentősége van az ellátásra jogosultság feltételei miatt. Ezt a számítást befolyásolja annak vizsgálata, és az abban való állásfoglalás, hogy milyen fennálló biztosítási jogviszonyra kell tekintettel lenni. A jogosultság szempontjából meghatározó kérdés a panaszra okot adó ügyekben a "fennálló biztosítási jogviszony" fogalmának, tartalmának az Alaptörvénnyel összhangban álló, a józan észnek és jogszabály céljának megfelelő értelmezése. A jogszabálynak a TGYÁS és a GYED feltételeit illetően kifejezett rendelkezése, hogy az egymást követő jogviszonyokban szerzett biztosítási idő összeszámítandó, és csupán a fennálló többes jogviszonynál kell másként eljárni.
Az AB azt is levezette, hogy a biztosítás szünetelése azt jelenti, hogy ez idő alatt nem kell járulékot fizetni, viszont a társadalombiztosítás ellátásait sem lehet igénybe venni. Az AB álláspontja szerint “a szünetelő biztosítás és a megszűnt biztosítás abban az értelemben azonos, hogy egyik esetben sincs járulékfizetés, nincs jogszerző idő, nincs ellátásra jogosultság. Az érintett személyeket a vizsgált társadalombiztosítási következmények szempontjából azonos csoportba tartozónak lehet tekinteni.” [34]
Nincs felismerhető célja és semmilyen észszerű indoka annak, hogy a jogosultsági feltételek szempontjából az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése más, az érintett személyre kedvezőbb eredményre vezessen, mint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése, és ezzel a biztosítás szünetelése. Az azonos csoportba tartozók közötti hátrányos megkülönböztetés az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe ütközik.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy értelmezéssel el lehet jutni az Alaptörvénynek megfelelő jogszabályi tartalomhoz, nincs olyan kifejezett jogszabályi szöveg, amelynek a megsemmisítésével a jogalkotási hiba orvosolható. Nem hívta fel a jogalkotót sem arra, hogy egyértelműsítse a jogszabály szövegét. Előírta azonban, hogy az érintett rendelkezéseket együttesen, az Alaptörvénnyel összhangban úgy kell értelmezni, hogy az egyéni vállalkozás szünetelése alatt biztosítási jogviszony nem áll fenn. [42] Ez hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a szünetelést megelőzően egyéni vállalkozásban szerzett időtartamot ugyanúgy be kell számítani a jogszabály által megkövetelt 365 napos jogszerző időbe, mintha az érintett a vállalkozását megszüntette volna. Ezzel kerülnek azonos helyzetbe a vállalkozásukat szüneteltető és megszüntető egyéni vállalkozók.
Az AB döntését követő joggyakorlat
Arról nincs részletes információnk, hogy az Alkotmánybíróság döntése óta eltelt majdnem nyolc év alatt hány esetben hoztak jogsértő határozatot a hatóságok. A bírósági határozatok tárában elérhető néhány kiemelt bírósági ítélet, melyeket felhasználtunk ügyfeleink ügyében. Valószínűsíthető, hogy több elutasított kérelem el sem jutott a bírósági felülvizsgálatig. Annak felismerése ugyanis, hogy a hatóság döntése jogszabályba ütközik, majd ezt követően a határozatok megtámadásához szükséges jogi szakértelem nem feltétlenül tartoznak a mindennapi ismeretek körébe, a jogi képviselő igénybevétele pedig költséges. Az újszülött gyermekek gondozása mellett nem is feltétlenül alkalmas a helyzet arra, hogy az érintettek időt és energiát tudjanak fordítani egy ügyvéd felkeresésére, vagy akár önállóan egy megfelelő kereseti kérelem megírására.
A hozzánk forduló érintettek ügyei alapján az látszik körvonalazódni, hogy a kormányhivatalokban az alkotmánybírósági döntést figyelmen kívül hagyva, a jogszabály betű szerinti megfogalmazásához ragaszkodva hozták meg az elutasító határozatokat. A bírósági döntések sem feltétlenül vették figyelembe az általunk felhívott alkotmányossági érveket. Az első ügyben, 2022-ben ügyfelünk megnyerte a pert, és visszamenőleg megkapta az ellátást. A második ügyben ugyanazon a törvényszéken egy másik bírói tanács elutasította a kereseti kérelmet, így ügyfelünk megbízásából a Kúriához fordultunk felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria döntése
A konkrét ügyben a CSED iránti kérelem elutasításának indoka az volt, hogy a gyermek nem a biztosítási jogviszony megszűnését követő 42 napon belül született, ugyanis felperes egyéni vállalkozói jogviszonyát nem szüntette meg, azt csak szüneteltette a gyermek születésére tekintettel. Az ügy körülményei a jogi szabályozás abszurditására is rámutatnak. Ugyanis ha a hatóság és a bíróság szerint a szünetelés alatt a biztosítási jogviszony fennáll, akkor ezen az alapon a CSED-re való jogosultságnak is fenn kellene állnia. Ha viszont nem áll fenn a jogviszony, akkor megszűnt, tehát 42 napon belül igényelhető a CSED. Mind a hatóság, mind a bíróság úgy értelmezte, hogy a szünetelés valamilyen harmadikféle állapotnak felel meg, a biztosítási jogviszony ugyan nem áll fenn, de nem is szűnt meg, tehát sem a fennállásra, sem a megszűnésére nem lehet alapítani a jogosultságot.
A Kúria Kfv.III.45.120/2023/5. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta, az alperes kormányhivatal határozatát megsemmisítette, és alperest új eljárásra kötelezte. A döntés indokolása szerint a törvényszék döntése nem felelt meg az Alaptörvény 28. cikkének, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok értelmezésekor azok preambulumát és indokolását kell figyelembe venni és azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A Kúria azt is megállapította, hogy a törvényszék tévesen hagyta figyelmen kívül a hivatkozott AB határozatot. A jogszabály értelmezése csak akkor áll összhangban az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó alapelvvel, ha a szüneteltetett vállalkozást a megszűnt vállalkozással azonosnak tekinti a társadalombiztosítási következmények szempontjából, ahogyan azt az Alkotmánybíróság is kifejtette határozatában.
Jogalkotási javaslat és a minisztérium válasza
Amellett, hogy ügyfelünk ügyében 2024 januárjában, két évvel azután, hogy jogosulttá vált a család megélhetését biztosító, járulékfizetéssel megalapozott ellátásra, végül megnyugtató ítélet született, az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint ahhoz, hogy a hasonló ügyekben már a kormányhivatalban a megfelelő, jogszerű döntés szülessen, elengedhetetlen lenne a jogszabály pontosítása. Egyértelmű jogi szabályozással ugyanis elkerülhetők lennének az évekig tartó, bonyolult jogi eljárások, melyek feleslegesen terhelik az igazságszolgáltatás szerveit. De ennél is fontosabb, hogy azok, akiknek nincs módja peres úton kikényszeríteni a jogszerű döntést, hozzájussanak ahhoz az jövedelempótló ellátáshoz, amely a jogszabály szerint megilleti őket gyermekük megszületésekor. Tekintettel arra, hogy nyolc éven keresztül folyt a jogszabály téves alkalmazása, fontosnak tartjuk azt is, hogy az ezen idő alatt elutasított kérelmek felülvizsgálatára is lehetőséget biztosítson a jogalkotó, hogy lehetőség legyen visszamenőleg kiutalni az ellátást azoknak is, akik elmulasztották a rendes jogorvoslat igénybevételét.
Az Utcajogász Egyesület a Belügyminisztériumhoz fordult annak érdekében, hogy kezdeményezze a jogszabály módosítását és a korábbi években elutasított igénylők ügyének felülvizsgálatát.
Közérdekű bejelentésünkben javasoltuk, hogy a jogalkotó módosítsa az Ebtv. 40. § (1) bekezdését oly módon, hogy a biztosítás megszűnését követő szövegrészben a “megszűnését” szó helyett a “megszűnését vagy szünetelésének kezdő napját” kifejezést alkalmazza.
Javaslatot tettünk arra is, hogy nyújtsanak be olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi azoknak az elutasító határozatoknak az utólagos felülvizsgálatát, amelyek esetében az elutasító határozat indoka a vállalkozási jogviszony szüneteltetése miatt be nem számított időtartam vagy a vállalkozás szüneteltetését követő 42 napon belüli gyermekszületés volt.
Mint megtudtuk, az egészségbiztosítási ellátások (vagy legalábbis ezek közül a családtámogatások) nem az egészségügyért is felelős belügyi tárca hatáskörébe tartoznak, ezért a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára válaszolt közérdekű bejelentésünkre.
Dr. Beneda Attila helyettes államtitkár 2024 júliusában a következőről tájékoztatott minket: “a közérdekű bejelentésben foglalt javaslatokat, illetve a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény vonatkozó rendelkezéseit – különösen az egyéni vállalkozók szempontjából – megvizsgáljuk, és az őszi törvényhozási időszakban kezdeményezni fogjuk az esetleges hátrányos vagy nem egyértelmű rendelkezések módosítását”.
Sajtómegjelenések
https://www.koloknet.hu/szulo-es-gyerekneveles/csecsemogondozasi-dij-jar-e-a-csed-vallalkozoknak/
https://weborvos.hu/lapszemle/nem-kaptak-csecsemogondozasi-dijat-ezek-az-anyak-285195
https://index.hu/gazdasag/2024/04/03/kuria-dontes-csed-csaladtamogatas-anyak-utcajogasz-egyesulet/
https://pecsistop.hu/kozelet/utcajogasz-ujabb-gyozelem-a-kurian/527371
https://liner.hu/edesanyak-anyak-csecsemok-csecsemogondozas/#google_vignette
https://gyerekszoba.hu/penztarca/az-egyeni-vallalkozast-szunetelteto-kismamaknak-is-jarhat-a-csed/
https://divany.hu/mindennapi/vallalkozas-szuneteltetese/
https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyors-2024-aprilis-04-csutortok-0600-40158
https://szentistvanradio.hu/player/334461/2024-04-08+09%3A05%3A00
https://telex.hu/belfold/2024/04/03/kuria-csed-utcajogasz-vallalkozas-szuneteltetese
https://rtl.hu/belfold/2024/06/05/csecsemogondozasi-dij-csed-kartalanitas-utcajogasz
https://wmn.hu/ugy/62434-csed-torveny-alapjogot-sert-megis-nyolc-eve-tevesen-alkalmazzak-
https://enbudapestem.hu/2024/04/03/a-belugyminiszteriumhoz-fordul-az-utcajogasz-az-anyak-erdekeben
https://hirklikk.hu/kozelet/utcajogasz-ujabb-gyozelem-a-kurian/430252
https://magyarorvosok.hu/cikk_a-csed-nekik-is-jar?menuid=0
https://forbes.hu/penz/vallalkozo-kismamak-csed-kormanyhivatal/
Egykori állami vállalati lakások bérlői
Az egykori állami vállalati lakások bérlői a rendszerváltás után harminchárom évvel szembesülnek azzal, hogy biztosnak tűnő lakhatásuk veszélybe került. Az Utcajogász az évtizedekre visszanyúló szabályozási probléma miatt projektet indított Állami vállalati lakások bérlői címen.
Az egykori állami vállalati lakások bérlői a rendszerváltás után harminchárom évvel szembesülnek azzal, hogy biztosnak tűnő lakhatásuk veszélybe került. Az Utcajogász az évtizedekre visszanyúló szabályozási probléma miatt projektet indított Állami vállalati lakások bérlői címen.
A jogi és piacgazdasági átmenet után harminckét évvel az Utcajogász jogsegély-szolgálata számos olyan ügyféllel találkozik, akinek jogi problémája a rendszerváltást követő jogalkotás hiányosságaiból ered. Ügyfeleink egy része azért keres fel minket, mert munkahelyüket az állam privatizálta és a biztonságosnak tűnő, évtizedekre visszanyúló lakásbérleti helyzetük egyik napról a másikra megváltozott.
A mára már privatizált, egykori állami vállalati lakások bérlőit a hatályos jogszabályi környezet piaci bérlőnek tekinti, így nem illeti meg őket az a jogi védőháló, amit egy egykori tanácsi, majd később önkormányzati lakás lakóit megilleti.
Az Utcajogász szerint a probléma forrásai a következők:
A rendszerváltáskor az állami vállalati lakásállományra vonatkozóan nem alakítottak ki speciális szabályozást.
A terület alulszabályozott és hiányoznak az átmeneti rendelkezések.
Az egykori állami vállalatok bérlőit kevesebb bérlői jog illeti meg, mint a közvetlenül állami vagy önkormányzati tulajdonban álló lakások bérlőit.
A szabályozás alkotmányosan igazolható ok nélkül tett különbséget állami és tanácsi bérlők között.
A bérbeadó jogutódlásai megnehezítik a bérbeadói kötelezettségek kikényszerítését.
Kincsem Park
Forrás: Fortepan / Magyar Bálint
Egykori zsokék, lovászok, jegypénztárosok lakhatása veszélyben
A Szürke Ház lakóinak jogi helyzete
A Szürke Ház története a lakásbérlettel összefüggő szabályozás hiányosságainak élő példája. A lakóház 1993-ban került a Nemzeti Lóverseny Kft. tulajdonába, vagyonbevitel jogcímen. A vagyonbevitel a korábbi állami vállalat gazdasági társasággá átalakításakor történt, az állami vállalatok a rendszerváltást megelőzően tulajdonjoggal nem, csak az állami vagyon kezelői jogával rendelkeztek, ahogy azt a 17/1992. (III. 30.) AB határozat is kifejti.
Az átalakulást követően a továbbra is 100%-os állami tulajdonban lévő gazdasági társaság által megszerzett állami lakásokra az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint megfelelően alkalmazandók lettek volna a Lakástörvényben nem definiált “állami lakás”-ra vonatkozó különös szabályok. Ezért például a Nemzeti Lóverseny Kft., illetve jogutódja, a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft., amikor az ingatlanban található lakásokat dologösszességként elidegenítette, nem tartotta be a Lakástörvény 49. § (1) bekezdésében a bérlők számára biztosított elővásárlási jogra vonatkozó szabályokat.
Valójában a rendszerváltáskor az állami bérlakásszektornak azt a szegmensét, amely az állami vállalatokhoz került, az 1993-ban hatályba lépő Lakástörvény nem rendezte megnyugtatóan. A mai napig merülnek fel olyan jogviták, amelyek ezekkel a szolgálati lakásként kezelt lakásokkal kapcsolatban jellemzően a bentlakó jóhiszemű bérlők kisemmizésével, lakhatásuk elvesztésével végződnek.
Az állami tulajdonú vállalatok kezelésében lévő lakásokat a rendszerváltás előtt szinte azonos módon kezelte a szabályozás, mint azokat a szintén állami tulajdonban lévő lakásokat, amelyeket a piacgazdaságra való áttéréskor az önkormányzatok tulajdonába adtak.
A Lakástörvény az önkormányzati tulajdonba került bérlakásokra vonatkozóan számos garanciát tartalmaz a bérlők védelmére. Ennek egyik eleme, hogy az önkormányzati bérlakások esetében a képviselő-testület rendeletben szabályozza a lakbérek mértékét, továbbá a Lakástörvény számos általános lakbérmegállapítási szempontot is tartalmaz.
Ugyanakkor az állami vállalatok tulajdonába került lakások esetében sem a Lakástörvény bérlők számára kedvezőbb rendelkezéseit nem kell alkalmazni, sem az értékesítésre nem vonatkoznak a bérlő jogait védő szabályok. Így a korábban állami tulajdonú, céges tulajdonná vált lakóingatlanok esetében nem egyértelmű, hogy a bérlők számára biztosítani kell-e az elővásárlási jogot, hogy ellenkező megállapodás hiányában jár-e cserelakás, ha a tulajdonosnak más tervei vannak az ingatlannal és ezért felmondja a bérleti szerződéseket, továbbá nem értelmezhetők a jövedelmi helyzettől függő bérleti díj kategóriák sem.
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az állami tulajdonú gazdasági társaság az ingatlant magánszemélyek tulajdonában álló társaság részére értékesíti. Még akkor is szerzett jogok vesznek el az egymást követő gazdasági tranzakciók során, ha azok egyébként jogszerűen történnek.
A Kincsem Park lakói és az új tulajdonos közötti jogvita
A lóversenypálya mellett álló lakóházat a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Korlátolt Felelősségű Társaság (rövidített nevén: Kincsem Nemzeti Kft.) megbízásából a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hirdette meg árverésre 2020. november 24-én. Az árverési hirdetmény szerint elővásárlási jog az ingatlanra nem állt fenn. A kikiáltási ár 184 millió forint volt. A 2172 négyzetméteres telken az 1950-es években épült három szintes lakóház áll, amelyben 36 lakás található. Az árverési hirdetményhez csatolt leírás szerint valamennyi lakásban bérlők éltek, határozatlan időre szóló bérleti szerződés alapján.
Az ingatlan a licitet követően 262.500.000 forintért cserélt gazdát. A tulajdonjogot vétel jogcímen az Archiprojekt Mérnökiroda és Tanácsadó Zrt. szerezte meg (székhely: 8230 Balatonfüred, Venyige utca 2.) a 2021. január 11-ei földhivatali bejegyző határozat szerint, majd 2021. május 10-én az ingatlant a Kincsem Corner Zrt-be apportálták, amely így az ingatlan 1/1 arányú tulajdonosává vált.
A privatizált lakóház új tulajdonosa, miután 2021-ben jelentős lakbéremelést hajtott végre egyoldalúan, több bérlő ellen fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, a megemelt lakbérek és a szerződés felmondása miatt felszámított úgynevezett meg nem fizetett használati díjak behajtása érdekében. Az érintett lakók a fizetési meghagyás ellen ellentmondással éltek, így az eljárás perré alakult.
Az eljárásokban szinte minden lakó jogi képviseletét az Utcajogász látja el ingyenesen.
A perben vitatjuk a lakbéremelés jogszerűségét, valamint a felmondást is jogellenesnek tartjuk. Így a havi 300 ezer forintban megállapított havi használati díj is teljes mértékben megalapozatlan.
Az Utcajogász Egyesület szakmai együttműködésben áll dr. Szepesházi Péter ügyvéddel, aki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egykori dolgozóit képviseli bíróság előtt lakásbérleti jogvitájukban.
Forrás: merce.hu, Kiss Soma Ábrahám
Alkotmányozási minimum-javaslat szociális és lakhatási jogok terén
Hamarosan országgyűlési választások lesznek. Összegyűjtöttük több mint 12 év több tízezer önkéntes munkaórájának tapasztalatait és összeállítottunk egy szakmai anyagot arról, hogy melyek azok a rendelkezések a szociális jogok és a lakhatás területén, amelyeket elengedhetetlen, hogy a 2022. áprilisában megválasztott új országgyűlés első intézkedései között változtasson meg.
Az Utcajogász jogsegély-szolgálatát évente ezernél több ügyben keresik meg olyanok, akik vagyoni helyzetük miatt nem tudnak ügyvédet fogadni.
A hozzánk érkező személyes, e-mailes, telefonos megkeresések fele szociális vagy lakhatási jogi problémával kapcsolatos.
Sok esetben nem tudunk ezeknek az embereknek valódi jogi segítséget nyújtani. Nem azért, mert nincs igazuk, hanem azért, mert a jelenleg hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé. Az Utcajogász szerint sürgősen szükség van a szociális és lakhatási jogok alkotmányos szintű megerősítésére és a terület újraszabályozására, hogy ne fordulhassanak elő olyan igazságtalanságok, amelyekkel hétről hétre találkozunk.
Hamarosan országgyűlési választások lesznek.
Összegyűjtöttük több mint 12 év több tízezer önkéntes munkaórájának tapasztalatait és összeállítottunk egy szakmai anyagot arról, hogy melyek azok a rendelkezések a szociális jogok és a lakhatás területén, amelyeket elengedhetetlen, hogy a 2022. áprilisában megválasztott új országgyűlés első intézkedései között változtasson meg.
Mire van szükség a szociális jogok területén?
Ügyfelünk P. 55 éves volt, amikor jogi segítségért fordult hozzánk. Hajléktalanszállón élt és rossz egészségi állapota miatt aktív korúak ellátásában részesült. P. alkalmanként - nehéz körülményeire tekintettel - anyagi támogatást kapott barátaitól, kisebb adományokkal járultak hozzá megélhetési költségeinek fedezéshez. A banki átutalások eredményeként havi bevétele néhány ezer forinttal meghaladta a 25.650 forintot, ezért az ellátást a kormányhivatal megvonta tőle. Számos szociális ellátás megállapításának az öregségi nyugdíj legkisebb összege az alapja. Az öregségi nyugdíjminimum 2008. január 1. óta változatlanul 28.500 forint, az elmúlt 13 évben nem emelték összegét. Az Utcajogász álláspontja szerint ez elfogadhatatlan. Hiába fordultunk az élethez és emberi méltósághoz való jogra hivatkozva az Alkotmánybírósághoz, a testület érdemi vizsgálat nélkül utasította vissza az alkotmányjogi panaszt.
Egy másik ügyfelünk, K. rokkantellátásban részesülő, hallássérült személy, aki a hatályos szabályok alapján nem jogosult közgyógyellátásra, annak ellenére, hogy a mindennapi élethez elengedhetetlen hallókészülékének térítési díját, valamint a számos krónikus betegsége miatt szükséges gyógyszereit alig tudja megfizetni. Ezért napi megélhetési gondokkal küzd. K. az önkormányzathoz fordult, hogy jövedelme kiegészítéseként rendszeres szociális segélyben részesülhessen, azonban kérelmét elutasították, mivel a házat hagyatéki ügy folytán közösen használja egy rokon családdal, és a többi lakó jövedelmére vonatkozó adatokat nem tudta benyújtani. Az önkormányzat az egy lakcímen lakókat automatikusan egy háztartásként kezeli, függetlenül attól, hogy az ott élők egymással milyen viszonyban vannak. Az Utcajogász Egyesület önkéntesei fellebbezéssel támadták meg az önkormányzat elutasító határozatát, így végül a szociális juttatáshoz ügyfelünk hozzájutott.
A három legfontosabb követelésünk a szociális jogok területén:
A szegénységnek van olyan szintje, amely sérti az emberi méltósághoz való jogot, legyen benne az alkotmányban, hogy mindenkit megillet a minimális megélhetéshez való jog!
Az Alaptörvény jelentősen megváltoztatta a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezés megfogalmazását. Alapvető jogból államcél lett, amelynek megvalósítására az állam csak törekedni köteles. A „megélhetéshez szükséges ellátás” helyébe a sokkal kevésbé konkrét „törvényben meghatározott támogatás” kifejezés lépett. A „törvényben meghatározott” fordulat a törvényhozásnak széles mérlegelési lehetőségét ad, a támogatás mértékére vagy módjára nézve pedig nem tartalmaz semmilyen iránymutatást az Alaptörvény.
Az öregségi nyugdíj legkisebb összegét közelíteni kell a valós megélhetési költségekhez.
Az öregségi nyugdíjminimum 2008 óta ugyanannyi: 28 500 Ft. Ennek alapján számolják ki például az aktív korúak támogatásának összegét is. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás a nyugdíjminimum 80 %-a, azaz 22.800 forint, az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás pedig egyedülálló, jövedelemmel nem rendelkező személynek legfeljebb a nyugdíjminimum 95 %-a, azaz 27.075 forint. Ennyiből lehetetlen emberhez méltó életet élni. Közel százezer aktív korú ember (ennyien kapják ma Magyarországon az aktív korúak ellátásának valamelyik formáját) kényszerül emiatt nyomorba. És a hivatalok, néha még ezt is megvonják tőlük.
Módosítani kell a szociális törvényt.
A szociális törvényben foglalt szabályozás számos rászoruló számára lehetetlenné teszi, hogy támogatáshoz jusson. Nem csak a jövedelmi és vagyoni küszöbök, valamint az ellátások összegét kell hozzáigazítani a megélhetési költségekhez, hanem a jogosultsági feltételek jelentős egyszerűsítésére, valamint az önkormányzati segélyezés egységesítésére is szükség van.
Mire van szükség a lakhatási jogok terén?
L. családjával önkormányzati tulajdonú lakásban élt. Határozott idejű lakásbérleti szerződését a bérbeadó önkormányzat szerződésszegésre hivatkozva felmondta és pert indított a lakás kiürítésére. A perben az önkormányzat nem tudta bizonyítani a szerződés-szegést, azonban mivel a határozott idő a per alatt lejárt, a bíróságnak mérlegelés nélkül kellett döntenie a lakás kiürítéséről. Azzal, hogy az önkormányzat megalapozatlanul mondta fel a szerződést, L. elesett a lakásbérlet meghosszabbításának lehetőségétől. Az Utcajogász szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatának megfelelően jogszabályban kell meghatározni a polgári ügyben eljáró bíró mérlegelési lehetőségét lakáskiürítési eljárások esetén.
S. önkormányzati tulajdonú lakásban él. A bérbeadó önkormányzat a lakásbérleti szerződést lakbértartozásra hivatkozva felmondta. Bár az önkormányzat lakásrendelete szerint S. részt vehetett volna adósságkezelésben vagy kérhetett volna részletfizetést, erről a felmondást megelőző felszólításban nem tájékoztatták. Az Utcajogász szerint állami és önkormányzati lakásbérlet esetén jogszabályban kell rögzíteni, hogy a felmondást megelőző felszólításban nem csak a hátrányos jogkövetkezményekre kell figyelmeztetni, hanem a lakhatás megtartását segítő szolgáltatások igénybevételi lehetőségére is.
A három legfontosabb követelésünk a lakhatási jogok területén:
Legyen benne az alkotmányban, hogy mindenkit megillet az emberhez méltó lakhatáshoz való jog!
Az emberi méltósághoz, az emberi élet alapvető feltételeihez hozzátartozik, hogy rendelkezni kell a túléléshez szükséges javak egy minimális mértékével, amelyhez a megfelelő táplálkozáson, ruházaton kívül hozzátartozik egy olyan hajlék is, ami biztonságos, egészséges, és lehetővé teszi a pihenést. Aki önerőből nem tudja ezeket saját maga és családja számára biztosítani, annak azok az alapok hiányoznak, amelyek az életbenmaradáshoz szükségesek. A mindenkori kormánynak kötelessége, hogy segítséget nyújtson az ilyen szélsőséges, az emberi életet veszélyeztető helyzetekben. Ehhez képest Magyarország Alaptörvénye a lakhatáshoz való jog tekintetében mindössze annyit tartalmaz, hogy “Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítsa”.
A hajléktalanság nem bűn, helyezzék hatályon kívül a közterületi hajléktalanság kriminalizációját!
Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása következtében 2018. október 15. óta alkotmányos szintű rendelkezés mondja ki, hogy tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás, azaz a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formája, a közterületi hajléktalanság. Azt, aki az utcán alszik, akár börtönbe is zárhatják pusztán azért, mert nincs egy hajlék, ahová behúzódhatna, ahol álomra hajthatná a fejét. A hajléktalanság szociális probléma, amit nem lehet büntetőpolitikai eszközökkel kezelni.
A nemzeti vagyon részét képező lakóingatlanok esetén rögzítsék az elhelyezés nélküli lakáskiürítések tilalmát!
A helyi önkormányzatok törvényi kötelezettsége a területükön hajléktalanná vált emberek ellátása és rehabilitációja és a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása. Az elhelyezés nélküli lakáskiürítések pont ennek az ellenkezőjét eredeményezik: még több ember kerül utcára. A kilakoltatások családokat szakítanak szét. Az Utcajogász elfogadhatatlannak tartja, hogy gyermekek szüleik nélkül nőjenek fel csupán azért, mert nincs hol lakniuk. A szegénység nem lehet oka a gyermekek családból való kiemelésének.
Végrehajtási Jogi Projekt
Az Utcajogász Egyesület stratégiai céljai között szerepel a lakhatási szegénységben élő emberek valós jogegyenlőségének elérése. Ezen stratégiai cél elérése érdekében 2021 februárjában elindítottuk a Végrehajtási jogi projektünket.
A projekt keretében az Egyesület önkéntes jogászai egyrészről feltérképezik azokat a jogi problémákat, amelyek a polgári bírósági végrehajtási eljárás során fokozottan érintik a szegénységben élő, különösen a hajléktalan vagy bizonytalan lakhatási helyzetű embereket, másrészről pedig igyekeznek előmozdítani ezeknek a szabályoknak a megváltoztatását.
Az Utcajogász Egyesület stratégiai céljai között szerepel a lakhatási szegénységben élő emberek valós jogegyenlőségének elérése. Ezen stratégiai cél elérése érdekében 2021 februárjában elindítottuk a Végrehajtási jogi projektünket.
A projekt keretében az Egyesület önkéntes jogászai egyrészről feltérképezik azokat a jogi problémákat, amelyek a polgári bírósági végrehajtási eljárás során fokozottan érintik a szegénységben élő, különösen a hajléktalan vagy bizonytalan lakhatási helyzetű embereket, másrészről pedig igyekeznek előmozdítani ezeknek a szabályoknak a megváltoztatását.
Az Utcajogász tíz éves működése alatt az önkéntes jogászok gyakorlatilag napi szinten foglalkoztak végrehajtási jogi problémákkal, hiszen ügyfeleik jelentős része ilyen ügyekben kér jogi tanácsot.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Egyesület úgy döntött, hogy kiemelten foglalkozik a bírósági végrehajtások jogával és stratégiai módon kíván fellépni a szegény embereket hátrányosan érintő szabályok és gyakorlatok ellen.
Az Egyesület önkéntes jogászai a projekt során egyrészről “Joghoz való hozzáférés” alprojektként figyelemmel kísérik a végrehajtási iratok közérthetőségét, helyességét, teljességét, másrészről “Rossz szabályok és rossz gyakorlatok” alprojektként azonosítják, majd fellépnek azon szabályok és gyakorlatok ellen, amelyek különösen hátrányosan érintik a természetes személy kötelezetteket. Az alábbiakban az egyes alprojektek bemutatása olvasható.
Joghoz való hozzáférés
A végrehajtási iratok közérthetősége, helyessége, teljessége
Az Egyesület jogsegély-szolgálatán gyakran találkozunk olyan végrehajtási iratokkal, amelyek nem csak jogi végzettség nélküli emberek, de gyakorló jogászok számára is nehezen értelmezhetőek. Véleményünk szerint az egyes végrehajtási iratok szövegezése általában nem közérthető, nem ügyfélbarát, így nem segíti a feleket az eljárás megértésében, jogaik gyakorlásában vagy éppen kötelezettségeik teljesítésében. Továbbá tapasztalataink szerint gyakori, hogy a bírósági végrehajtók nem megfelelően vagy nem teljes körűen tüntetik fel a végrehajtási iratokon a felek vagy az eljárás adatait. Szintén nem példa nélküli, hogy a bírósági végrehajtó az iratokon nem ad tájékoztatást a lehetséges jogorvoslatokról.
Rossz szabályok és rossz gyakorlatok
Eddigi munkánk során számos problémásnak tűnő szabályozási megoldást és gyakorlatot azonosítottunk. A most induló projektben arra szeretnénk javaslatokat kidolgozni, hogy hogyan lehetne az alább bemutatott problémákon változtatni. Ezen túl pedig el szeretnénk végezni a Végrehajtási törvény átfogó vizsgálatát, hogy a lehetséges további problémás pontokat is azonosítjük. Következtetéseinket 2021 őszén jelentés formájában kívánjuk közzétenni.
Fokozatosság hiánya
A végrehajtási törvény szerint nem kizárt, hogy az adóstól egyszerre vonják le a munkabérének az 50 %-át és közben inkasszálják a bankszámláján lévő pénzt. Az, hogy melyiket és mikor alkalmazzák, kizárólag a bírósági végrehajtó mérlegelésétől függ. Az egyes intézkedések közötti fokozatosság hiánya ahhoz vezet, hogy adott esetben az adós az öregségi nyugdíjminimumból, 28.500 forintból kénytelen a havi létfenntartását biztosítani.
Az öregségi nyugdíjminimum összegét a kormány 2008 óta nem emelte. Ezzel szemben a KSH létminimum adatsoraiból megállapítható, hogy a létminimum összege már a 2008-ban is – családszerkezettől függően – legalább 44 000 forint volt, ami a 2014-ben évben, az utolsó közzétett adatok szerint közel 54 000 forintot tett ki, azzal, hogy ugyanezen időszak alatt például az egyedülálló felnőttek esetében 72 000 forintról 87 000 forintra növekedett. Az adatok alapján látható, hogy a végrehajtó által az adósnál hagyott összeg az életben maradáshoz nem elégséges.
Jogorvoslati tájékoztatás hiánya
Ahogy a “Joghoz való hozzáférés” alprojekt leírásánál már utaltunk rá, tapasztalataink szerint ezen iratok gyakran nem tartalmazzák a kötelező jogorvoslati tájékoztatást, így pedig a jogban járatlan adós nem tud élni a jogorvoslati jogával. Miután a jogorvoslati tájékoztatás jogszabályi követelmény, ennek elmaradása rossz gyakorlatnak tekinthető.
Önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok
Tisztességes eljáráshoz való jog
Az általános szabályok szerint lakást kiüríteni, azaz valakit kilakoltatni, csak polgári peres eljárást követően, a bíróság kötelezésének megfelelően lehet. A végrehajtási törvény azonban több is lehetőséget ad a per elkerülésére. Ezekben az esetekben a lakás tulajdonosa peres eljárás nélkül, úgynevezett nemperes eljárásban kérheti a bíróságtól a lakáskiürítés elrendelését. Az eljárás célja, hogy rövid időn belül rendeződjön a lakás használatának kérdése. Az eljárás gyorsítása érdekében a bírósági eljárás szabályai sokkal egyszerűbbek, mint polgári per esetén. Tapasztalataink szerint viszont ezekben az eljárásokban az eljárás gyorsítása gyakran a kérelmezett fél jogainak sérelméhez vezet. Ilyen sérelem például, hogy a bíróság a lakás kiürítéséről rendelkező végzés meghozatala előtt nem kiadmányozza a kérelmező által benyújtott beadványokat a kötelezett részére, valamint hogy nem ad lehetőséget nyilatkozattételre a kötelezett számára.
Határozott idejű szerződések lejárta után igénybevehető méltányossági intézmények
A végrehajátis törvény szerint a bérbeadó a határozott időre kötött lakásbérleti szerződés esetén a meghatározott idő lejártát követő hatvan napon belül kérheti, hogy a lakást gyorsított, úgynevezett önkényesen elfoglalt lakás kiürítése szerint eljárásban ürítsék ki. Tapasztalataink szerint a határozott idejű szerződések esetén alkalmazott eljárást gyorsító szabályok, azaz az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok alkalmazása esetén a végrehajtók körében bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy megilleti-e a korábbi bérlőt a végrehajtási eljárás felfüggesztésének kedvezménye.
Új árverési szabályok
2021-ben hatályba lépett a végrehajtási törvény módosítása, mely jelentősen megváltoztatta az árverési szabályokat.
Az ingóárveréshez hasonlóan az ingatlanárverés is több szakaszra oszlik, mely során fokozatosan csökken az ingatlanra tehető vételi ajánlat összege. Így a felgyorsított árverési folyamat miatt már akár 15 vagy 20 napon belül lezárulhat az árverés. Mivel már az árverés első szakaszában tehető érvényes vételi ajánlat, az adósnak nem marad ideje élni azokkal jogorvoslati lehetőségekkel, amelyek egyébként megilletik. Problémának tartjuk tehát, hogy az eljárás gyorsításával egyidejűleg nem módosították a jogorvoslati szabályokat.
Az eljárási szabályokon túl szintén aggályosnak tartjuk, hogy ésszerű árverési vevői magatartás alapján indokolatlanul alacsonyan kelhetnek el az adós vagyontárgyai, ingó esetében akár értékük mindössze 1%-án is. Elképzelhető, hogy az adós összes vagyontárgyát elárverezik, adóssága viszont ennek ellenére alig csökken. Úgy gondoljuk, hogy az eljárásban résztvevő valamennyi fél érdekeit mérlegelni kellett volna az új árverési szabályok megalkotásákor.
A jogorvoslati jog és a tulajdonhoz való jog kiüresedése miatt alapjogi aggályainkkal 2020 nyarán az alapvető jogok biztosához fordultunk közérdekű bejelentéssel.
Végrehajtói cselekményekre vonatkozó határidők hiánya
A végrehajtási törvény számos határidőt tartalmaz, azonban ezek a határidők nagyobb részben a felekkel szemben támasztanak követelményeket. A gyakorlatban sokszor találkozunk olyan esetekkel, amelyekben a felek várakoznak a bírósági végrehajtó cselekményére, azonban konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában nem világos, hogy a végrehajtónak meddig kell elvégeznie azt. Ilyen, szabályozásra váró hiányosság például, hogy a sikeres ingatlanárverés után befolyt, és a követeléseken túlmutató összeg adós részére való kifizetésére a törvény nem tartalmaz határidőt.
Lakóingatlan fogalma
A bírósági végrehajtás során problémát jelenthet, hogy a végrehajtási törvény saját maga határozza meg a lakóingatlan fogalmát, azonban ez a fogalom eltér a Lakcímtörvény által meghatározott lakóhely fogalmától. A két fogalom közötti különbség miatt előfordulhat, hogy valaki állandó lakóhelyként ugyan be tud jelentkezni egy helyiségbe, azonban a téli kilakoltatási moratórium védelme nem terjed ki rá, mivel az csak a végrehajtási törvény szerinti lakóingatlanokra vonatkozik. A végrehajtási törvény szerint viszont lakóingatlannak csak lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy tanyát lehet tekinteni.
Lakcímproblémák
Sem a fizetési meghagyásról szóló törvény, sem a végrehajtási törvény nem írja elő, hogy fizetési meghagyás kibocsátásakor az érintett közhatalom-gyakorlók a lakcímnyilvántartásban kötelezően ellenőrizzék az adós – végrehajtást kérő által megjelölt – lakcímét. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy az adós csak akkor értesül egy pénzkövetelésről, ha már javában tart a végrehajtási eljárás. Ha az adós a követelést megalapozatlannak tartja, csak nagyon sok ügyintézéssel és várható költséggel tudja visszafordítani a folyamatot. Az ehhez hasonló feleséges eljárások elkerülhetőek lennének, ha a jogszabály előírná, hogy a közjegyzőnek és a végrehajtónak ellenőriznie kell az adós lakcímét.
Büntető Önkormányzatok
A „Büntető önkormányzatok” című projektünkben a fővárosi kerületek lakásainak bérbeadását, a szociális ellátásokat és a közösségi együttélést szabályozó rendeleteinek átvilágítása után kiadványunkban felfedtük, hogy az önkormányzatok szisztematikusan kriminalizálnak bizonyos magatartásokat, alaptalanul vagy diszkriminatív módon nehezítik az ellátásokhoz való hozzáférést, amely további negatív hatással lehet a meglévő lakhatási és szociális problémákra. A kritikán túl készítettünk egy modell alternatív rendeletet, amelyben “Szabadváros” közösségi együttélés szabályait úgy határoztuk meg, hogy az a helyi közösség egyenlőségen, igazságosságon, részvételiségen és átláthatóságon való együttműködését segítse elő. Az elemző kiadványt és a modell rendeletet több helyi önkormányzathoz is eljuttattuk.
A Büntető Önkormányzatok kiadvány az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászai közös, hónapokig tartó munkájának, a kiválasztott fővárosi kerületi önkormányzati rendeletek szisztematikus átvilágításának eredménye. Bízunk abban, hogy az általunk felvázolt helyzetkép segítséget nyújt a helyi döntéshozók számára ahhoz, hogy jogszerűen éljenek a választóik bizalmából nyert felhatalmazással. A választópolgárokat pedig arra biztatjuk, hogy olyan helyi képviselőkre szavazzanak, akik pozíciójukat szolgálatnak és nem a hatalomgyakorlás lehetőségének tekintik.
A “Büntető önkormányzatok” c. kiadvány letöltése
Az önkormányzatok rendelkezhetnek a közösségi együttélés szabályairól. Ezt minden egyes önkormányzat oly módon értelmezte, hogy kriminalizál bizonyos magatartásokat, amiket nem talál kívánatosnak. Érthetetlen, hogy miért csak szankcionáló szabályokat tartalmaznak ezek a rendeletek és támogató, megerősítő rendelkezéseket miért nem. Mindemellett a rendeletek jelentős része súlyos jogalkotási hibákkal küzd. A jó gyakorlatok bemutatására egy fiktív város, Szabadváros alternatív rendeletét alkottuk meg.
Szabadváros közösségi együttélés szabályairól szóló alternatív rendelet letöltése
És végül itt olvashatják összefoglalónkat arról, hogy lakcím alapján ki hol tud szavazni a 2019-es önkormányzati választásokon.
TranspaRent Projekt
TranspaRent nevű projektünk célja az önkormányzati lakások bérbeadási rendszereinek átláthatóvá és igazságossabbá tétele, ahol lehetséges, az önkormányzatokkal együttműködésben. Budapesten jelenleg nyolc kerületi és a Fővárosi Önkormányzattal van együttműködési megállapodásunk, de az összes kerület és a fővárosi önkormányzat rendeleteit és pályázatai rendszereit vizsgáljuk. Elemezzük a lakásrendeleteket és közérdekű adatokat kérünk az önkormányzatoktól.
TranspaRent nevű projektünk célja az önkormányzati lakások bérbeadási rendszereinek átláthatóvá és igazságossabbá tétele, ahol lehetséges, az önkormányzatokkal együttműködésben.
Az Utcajogász Egyesület 2020-ban támogatást nyert az Open Society Initiative for Europe Working Together to Improve Governance and Anticorruption alapjából a TranspaRent elnevezésű projektjére. A projekt megvalósítása során azért dolgoztunk, hogy az önkormányzati lakások bérbeadásának folyamata átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető legyen a bérlők számára. Az Utcajogász Egyesület egyik fontos célja, hogy érvényesüljön a lakhatáshoz való szociális alapjog. Hisszük, hogy ahhoz, hogy mindenki egyenlő módon tudjon részt venni a politikai közösségben, nemcsak a polgári és politikai jogok egyenlő elismerésére és érvényesíthetőségére, hanem elosztási kérdésekkel kapcsolatban álló, szociális, gazdasági és kulturális jogok biztosítására is szükség van. Projektünk Budapestre fókuszált, de tapasztalatait a vidéki önkormányzatok is hasznosítani tudják.
Ezzel összefüggésben a TranspaRent projekt fő célja az volt, hogy az önkormányzati lakások bérbeadásának rendszere átlátható, hozzáférhető, ügyfélbarát és mindezek következtében igazságosabb legyen. A munkánk során tapasztaltak azt mutatják, hogy ezek az értékek nem teljes mértékben érvényesülnek az önkormányzati lakásgazdálkodás területén. Ez többek között abból is következik, hogy Budapesten 23 kerület és a Fővárosi Önkormányzat egymástól függetlenül alakította ki a lakáspolitikáját és a lakásrendeleteit, így gyakorlatilag 24 különböző szabályozási rendszer van érvényben. Az önkormányzati lakásokhoz való hozzáférés módja és szabályai eltérőek a főváros különböző területein, illetve gyakran nehéz hozzáférni az információkhoz és értelmezni az önkormányzati lakásbérlettel kapcsolatos szabályokat. A döntéshozatal sokszor nehezen követhető, ami nagyon megnehezíti a pályázók dolgát, hiszen rengeteg, egymásnak sokszor ellentmondó szabály értelmezése szükséges, ha Budapesten önkormányzati lakáshoz szeretnének jutni. Ugyanakkor az önkormányzati lakásokra pályázóknak sokszor ez jelenti az egyedüli lehetőséget a biztos lakhatáshoz jutáshoz, a Budapestet egyre erősebben sújtó lakhatási válság miatt. Bízunk benne, hogy minél több önkormányzat együttműködik velünk céljaink elérésében.
A TranspaRent projekt 2022. I. negyedévéig tartott, és a következő fő szakaszai voltak:
I. szakasz: Problématérkép készítése. A projekt kezdeti szakaszában jogi dokumentumok elemzésével és empirikus kutatásokkal részletesen felmértük az egyes önkormányzatok bérbeadási rendszerében meglévő problémákat és jó gyakorlatokat. Ennek során támaszkodtunk a 2019 őszén kiadott Büntető Önkormányzatok című kiadványunkra is, de vizsgáltuk a lakásrendeletekben azóta bekövetkezett változásokat. A jogszabályi környezeten túl áttekintettük az egyes lakáspályázati kiírásokat, illetve a lakáspályázatok elbírálási gyakorlatát is, ennek során konzultáltunk az adott területért felelős önkormányzati dolgozókkal, és interjút készítettünk önkormányzati lakásokra pályázókkal is.
A problématérkép elkészült, letölthető innen.
II. szakasz: Feltárt problémák kommunikációja és konzultáció. Az ezt követő szakaszban összefoglaltuk általánosan és kerület-specifikusan is az általunk azonosított problémákat.
III. szakasz: Megoldási javaslatok összeállítása: a II. szakasszal párhuzamosan készítettünk egy Útmutatót az önkormányzati lakásrendeletek elkészítéséhez.
IV. szakasz: Megoldási javaslatok implementálása. Szeretnénk, ha javaslatainkat minél több önkormányzat beépítené a saját közpolitikai eszköztárába és a helyi viszonyoknak megfelelően megvalósítaná. Ehhez az Utcajogász Egyesület szakmai segítséget ad konzultációk és workshopok formájában.
A Blaha Lujza téri/Rákóczi téri ügyfélfogadásunk tapasztalatai alapján úgy érzékeljük, hogy az elmúlt években a lakhatási válság fokozódott, egyre szélesebb társadalmi réteget érint a hajléktalanság, a lakhatási szegénység és az egzisztenciális válságok más formái. Bízunk benne, hogy ennek a projektnek az eredményeivel, az önkormányzati lakásbérleti rendszer fejlesztésére vonatkozó javaslatainkkal ezen a problémán tudunk enyhíteni.
Ha további kérdése lenne a projekttel és a munkánkkal kapcsolatban, kérem, vegye fel velünk a kapcsolatot a következő elérhetőségen: utcajogasz@gmail.com
Borítókép: Rab Gitta