Alkotmányozási minimum-javaslat szociális és lakhatási jogok terén
Az Utcajogász jogsegély-szolgálatát évente ezernél több ügyben keresik meg olyanok, akik vagyoni helyzetük miatt nem tudnak ügyvédet fogadni.
A hozzánk érkező személyes, e-mailes, telefonos megkeresések fele szociális vagy lakhatási jogi problémával kapcsolatos.
Sok esetben nem tudunk ezeknek az embereknek valódi jogi segítséget nyújtani. Nem azért, mert nincs igazuk, hanem azért, mert a jelenleg hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé. Az Utcajogász szerint sürgősen szükség van a szociális és lakhatási jogok alkotmányos szintű megerősítésére és a terület újraszabályozására, hogy ne fordulhassanak elő olyan igazságtalanságok, amelyekkel hétről hétre találkozunk.
Hamarosan országgyűlési választások lesznek.
Összegyűjtöttük több mint 12 év több tízezer önkéntes munkaórájának tapasztalatait és összeállítottunk egy szakmai anyagot arról, hogy melyek azok a rendelkezések a szociális jogok és a lakhatás területén, amelyeket elengedhetetlen, hogy a 2022. áprilisában megválasztott új országgyűlés első intézkedései között változtasson meg.
Mire van szükség a szociális jogok területén?
Ügyfelünk P. 55 éves volt, amikor jogi segítségért fordult hozzánk. Hajléktalanszállón élt és rossz egészségi állapota miatt aktív korúak ellátásában részesült. P. alkalmanként - nehéz körülményeire tekintettel - anyagi támogatást kapott barátaitól, kisebb adományokkal járultak hozzá megélhetési költségeinek fedezéshez. A banki átutalások eredményeként havi bevétele néhány ezer forinttal meghaladta a 25.650 forintot, ezért az ellátást a kormányhivatal megvonta tőle. Számos szociális ellátás megállapításának az öregségi nyugdíj legkisebb összege az alapja. Az öregségi nyugdíjminimum 2008. január 1. óta változatlanul 28.500 forint, az elmúlt 13 évben nem emelték összegét. Az Utcajogász álláspontja szerint ez elfogadhatatlan. Hiába fordultunk az élethez és emberi méltósághoz való jogra hivatkozva az Alkotmánybírósághoz, a testület érdemi vizsgálat nélkül utasította vissza az alkotmányjogi panaszt.
Egy másik ügyfelünk, K. rokkantellátásban részesülő, hallássérült személy, aki a hatályos szabályok alapján nem jogosult közgyógyellátásra, annak ellenére, hogy a mindennapi élethez elengedhetetlen hallókészülékének térítési díját, valamint a számos krónikus betegsége miatt szükséges gyógyszereit alig tudja megfizetni. Ezért napi megélhetési gondokkal küzd. K. az önkormányzathoz fordult, hogy jövedelme kiegészítéseként rendszeres szociális segélyben részesülhessen, azonban kérelmét elutasították, mivel a házat hagyatéki ügy folytán közösen használja egy rokon családdal, és a többi lakó jövedelmére vonatkozó adatokat nem tudta benyújtani. Az önkormányzat az egy lakcímen lakókat automatikusan egy háztartásként kezeli, függetlenül attól, hogy az ott élők egymással milyen viszonyban vannak. Az Utcajogász Egyesület önkéntesei fellebbezéssel támadták meg az önkormányzat elutasító határozatát, így végül a szociális juttatáshoz ügyfelünk hozzájutott.
A három legfontosabb követelésünk a szociális jogok területén:
A szegénységnek van olyan szintje, amely sérti az emberi méltósághoz való jogot, legyen benne az alkotmányban, hogy mindenkit megillet a minimális megélhetéshez való jog!
Az Alaptörvény jelentősen megváltoztatta a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezés megfogalmazását. Alapvető jogból államcél lett, amelynek megvalósítására az állam csak törekedni köteles. A „megélhetéshez szükséges ellátás” helyébe a sokkal kevésbé konkrét „törvényben meghatározott támogatás” kifejezés lépett. A „törvényben meghatározott” fordulat a törvényhozásnak széles mérlegelési lehetőségét ad, a támogatás mértékére vagy módjára nézve pedig nem tartalmaz semmilyen iránymutatást az Alaptörvény.
Az öregségi nyugdíj legkisebb összegét közelíteni kell a valós megélhetési költségekhez.
Az öregségi nyugdíjminimum 2008 óta ugyanannyi: 28 500 Ft. Ennek alapján számolják ki például az aktív korúak támogatásának összegét is. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás a nyugdíjminimum 80 %-a, azaz 22.800 forint, az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás pedig egyedülálló, jövedelemmel nem rendelkező személynek legfeljebb a nyugdíjminimum 95 %-a, azaz 27.075 forint. Ennyiből lehetetlen emberhez méltó életet élni. Közel százezer aktív korú ember (ennyien kapják ma Magyarországon az aktív korúak ellátásának valamelyik formáját) kényszerül emiatt nyomorba. És a hivatalok, néha még ezt is megvonják tőlük.
Módosítani kell a szociális törvényt.
A szociális törvényben foglalt szabályozás számos rászoruló számára lehetetlenné teszi, hogy támogatáshoz jusson. Nem csak a jövedelmi és vagyoni küszöbök, valamint az ellátások összegét kell hozzáigazítani a megélhetési költségekhez, hanem a jogosultsági feltételek jelentős egyszerűsítésére, valamint az önkormányzati segélyezés egységesítésére is szükség van.
Mire van szükség a lakhatási jogok terén?
L. családjával önkormányzati tulajdonú lakásban élt. Határozott idejű lakásbérleti szerződését a bérbeadó önkormányzat szerződésszegésre hivatkozva felmondta és pert indított a lakás kiürítésére. A perben az önkormányzat nem tudta bizonyítani a szerződés-szegést, azonban mivel a határozott idő a per alatt lejárt, a bíróságnak mérlegelés nélkül kellett döntenie a lakás kiürítéséről. Azzal, hogy az önkormányzat megalapozatlanul mondta fel a szerződést, L. elesett a lakásbérlet meghosszabbításának lehetőségétől. Az Utcajogász szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatának megfelelően jogszabályban kell meghatározni a polgári ügyben eljáró bíró mérlegelési lehetőségét lakáskiürítési eljárások esetén.
S. önkormányzati tulajdonú lakásban él. A bérbeadó önkormányzat a lakásbérleti szerződést lakbértartozásra hivatkozva felmondta. Bár az önkormányzat lakásrendelete szerint S. részt vehetett volna adósságkezelésben vagy kérhetett volna részletfizetést, erről a felmondást megelőző felszólításban nem tájékoztatták. Az Utcajogász szerint állami és önkormányzati lakásbérlet esetén jogszabályban kell rögzíteni, hogy a felmondást megelőző felszólításban nem csak a hátrányos jogkövetkezményekre kell figyelmeztetni, hanem a lakhatás megtartását segítő szolgáltatások igénybevételi lehetőségére is.
A három legfontosabb követelésünk a lakhatási jogok területén:
Legyen benne az alkotmányban, hogy mindenkit megillet az emberhez méltó lakhatáshoz való jog!
Az emberi méltósághoz, az emberi élet alapvető feltételeihez hozzátartozik, hogy rendelkezni kell a túléléshez szükséges javak egy minimális mértékével, amelyhez a megfelelő táplálkozáson, ruházaton kívül hozzátartozik egy olyan hajlék is, ami biztonságos, egészséges, és lehetővé teszi a pihenést. Aki önerőből nem tudja ezeket saját maga és családja számára biztosítani, annak azok az alapok hiányoznak, amelyek az életbenmaradáshoz szükségesek. A mindenkori kormánynak kötelessége, hogy segítséget nyújtson az ilyen szélsőséges, az emberi életet veszélyeztető helyzetekben. Ehhez képest Magyarország Alaptörvénye a lakhatáshoz való jog tekintetében mindössze annyit tartalmaz, hogy “Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítsa”.
A hajléktalanság nem bűn, helyezzék hatályon kívül a közterületi hajléktalanság kriminalizációját!
Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása következtében 2018. október 15. óta alkotmányos szintű rendelkezés mondja ki, hogy tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás, azaz a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formája, a közterületi hajléktalanság. Azt, aki az utcán alszik, akár börtönbe is zárhatják pusztán azért, mert nincs egy hajlék, ahová behúzódhatna, ahol álomra hajthatná a fejét. A hajléktalanság szociális probléma, amit nem lehet büntetőpolitikai eszközökkel kezelni.
A nemzeti vagyon részét képező lakóingatlanok esetén rögzítsék az elhelyezés nélküli lakáskiürítések tilalmát!
A helyi önkormányzatok törvényi kötelezettsége a területükön hajléktalanná vált emberek ellátása és rehabilitációja és a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása. Az elhelyezés nélküli lakáskiürítések pont ennek az ellenkezőjét eredeményezik: még több ember kerül utcára. A kilakoltatások családokat szakítanak szét. Az Utcajogász elfogadhatatlannak tartja, hogy gyermekek szüleik nélkül nőjenek fel csupán azért, mert nincs hol lakniuk. A szegénység nem lehet oka a gyermekek családból való kiemelésének.
