Végrehajtási Jogi Projekt
Az Utcajogász Egyesület stratégiai céljai között szerepel a lakhatási szegénységben élő emberek valós jogegyenlőségének elérése. Ezen stratégiai cél elérése érdekében 2021 februárjában elindítottuk a Végrehajtási jogi projektünket.
A projekt keretében az Egyesület önkéntes jogászai egyrészről feltérképezik azokat a jogi problémákat, amelyek a polgári bírósági végrehajtási eljárás során fokozottan érintik a szegénységben élő, különösen a hajléktalan vagy bizonytalan lakhatási helyzetű embereket, másrészről pedig igyekeznek előmozdítani ezeknek a szabályoknak a megváltoztatását.
Az Utcajogász tíz éves működése alatt az önkéntes jogászok gyakorlatilag napi szinten foglalkoztak végrehajtási jogi problémákkal, hiszen ügyfeleik jelentős része ilyen ügyekben kér jogi tanácsot.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Egyesület úgy döntött, hogy kiemelten foglalkozik a bírósági végrehajtások jogával és stratégiai módon kíván fellépni a szegény embereket hátrányosan érintő szabályok és gyakorlatok ellen.
Az Egyesület önkéntes jogászai a projekt során egyrészről “Joghoz való hozzáférés” alprojektként figyelemmel kísérik a végrehajtási iratok közérthetőségét, helyességét, teljességét, másrészről “Rossz szabályok és rossz gyakorlatok” alprojektként azonosítják, majd fellépnek azon szabályok és gyakorlatok ellen, amelyek különösen hátrányosan érintik a természetes személy kötelezetteket. Az alábbiakban az egyes alprojektek bemutatása olvasható.
Joghoz való hozzáférés
A végrehajtási iratok közérthetősége, helyessége, teljessége
Az Egyesület jogsegély-szolgálatán gyakran találkozunk olyan végrehajtási iratokkal, amelyek nem csak jogi végzettség nélküli emberek, de gyakorló jogászok számára is nehezen értelmezhetőek. Véleményünk szerint az egyes végrehajtási iratok szövegezése általában nem közérthető, nem ügyfélbarát, így nem segíti a feleket az eljárás megértésében, jogaik gyakorlásában vagy éppen kötelezettségeik teljesítésében. Továbbá tapasztalataink szerint gyakori, hogy a bírósági végrehajtók nem megfelelően vagy nem teljes körűen tüntetik fel a végrehajtási iratokon a felek vagy az eljárás adatait. Szintén nem példa nélküli, hogy a bírósági végrehajtó az iratokon nem ad tájékoztatást a lehetséges jogorvoslatokról.
Rossz szabályok és rossz gyakorlatok
Eddigi munkánk során számos problémásnak tűnő szabályozási megoldást és gyakorlatot azonosítottunk. A most induló projektben arra szeretnénk javaslatokat kidolgozni, hogy hogyan lehetne az alább bemutatott problémákon változtatni. Ezen túl pedig el szeretnénk végezni a Végrehajtási törvény átfogó vizsgálatát, hogy a lehetséges további problémás pontokat is azonosítjük. Következtetéseinket 2021 őszén jelentés formájában kívánjuk közzétenni.
Fokozatosság hiánya
A végrehajtási törvény szerint nem kizárt, hogy az adóstól egyszerre vonják le a munkabérének az 50 %-át és közben inkasszálják a bankszámláján lévő pénzt. Az, hogy melyiket és mikor alkalmazzák, kizárólag a bírósági végrehajtó mérlegelésétől függ. Az egyes intézkedések közötti fokozatosság hiánya ahhoz vezet, hogy adott esetben az adós az öregségi nyugdíjminimumból, 28.500 forintból kénytelen a havi létfenntartását biztosítani.
Az öregségi nyugdíjminimum összegét a kormány 2008 óta nem emelte. Ezzel szemben a KSH létminimum adatsoraiból megállapítható, hogy a létminimum összege már a 2008-ban is – családszerkezettől függően – legalább 44 000 forint volt, ami a 2014-ben évben, az utolsó közzétett adatok szerint közel 54 000 forintot tett ki, azzal, hogy ugyanezen időszak alatt például az egyedülálló felnőttek esetében 72 000 forintról 87 000 forintra növekedett. Az adatok alapján látható, hogy a végrehajtó által az adósnál hagyott összeg az életben maradáshoz nem elégséges.
Jogorvoslati tájékoztatás hiánya
Ahogy a “Joghoz való hozzáférés” alprojekt leírásánál már utaltunk rá, tapasztalataink szerint ezen iratok gyakran nem tartalmazzák a kötelező jogorvoslati tájékoztatást, így pedig a jogban járatlan adós nem tud élni a jogorvoslati jogával. Miután a jogorvoslati tájékoztatás jogszabályi követelmény, ennek elmaradása rossz gyakorlatnak tekinthető.
Önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok
Tisztességes eljáráshoz való jog
Az általános szabályok szerint lakást kiüríteni, azaz valakit kilakoltatni, csak polgári peres eljárást követően, a bíróság kötelezésének megfelelően lehet. A végrehajtási törvény azonban több is lehetőséget ad a per elkerülésére. Ezekben az esetekben a lakás tulajdonosa peres eljárás nélkül, úgynevezett nemperes eljárásban kérheti a bíróságtól a lakáskiürítés elrendelését. Az eljárás célja, hogy rövid időn belül rendeződjön a lakás használatának kérdése. Az eljárás gyorsítása érdekében a bírósági eljárás szabályai sokkal egyszerűbbek, mint polgári per esetén. Tapasztalataink szerint viszont ezekben az eljárásokban az eljárás gyorsítása gyakran a kérelmezett fél jogainak sérelméhez vezet. Ilyen sérelem például, hogy a bíróság a lakás kiürítéséről rendelkező végzés meghozatala előtt nem kiadmányozza a kérelmező által benyújtott beadványokat a kötelezett részére, valamint hogy nem ad lehetőséget nyilatkozattételre a kötelezett számára.
Határozott idejű szerződések lejárta után igénybevehető méltányossági intézmények
A végrehajátis törvény szerint a bérbeadó a határozott időre kötött lakásbérleti szerződés esetén a meghatározott idő lejártát követő hatvan napon belül kérheti, hogy a lakást gyorsított, úgynevezett önkényesen elfoglalt lakás kiürítése szerint eljárásban ürítsék ki. Tapasztalataink szerint a határozott idejű szerződések esetén alkalmazott eljárást gyorsító szabályok, azaz az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok alkalmazása esetén a végrehajtók körében bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy megilleti-e a korábbi bérlőt a végrehajtási eljárás felfüggesztésének kedvezménye.
Új árverési szabályok
2021-ben hatályba lépett a végrehajtási törvény módosítása, mely jelentősen megváltoztatta az árverési szabályokat.
Az ingóárveréshez hasonlóan az ingatlanárverés is több szakaszra oszlik, mely során fokozatosan csökken az ingatlanra tehető vételi ajánlat összege. Így a felgyorsított árverési folyamat miatt már akár 15 vagy 20 napon belül lezárulhat az árverés. Mivel már az árverés első szakaszában tehető érvényes vételi ajánlat, az adósnak nem marad ideje élni azokkal jogorvoslati lehetőségekkel, amelyek egyébként megilletik. Problémának tartjuk tehát, hogy az eljárás gyorsításával egyidejűleg nem módosították a jogorvoslati szabályokat.
Az eljárási szabályokon túl szintén aggályosnak tartjuk, hogy ésszerű árverési vevői magatartás alapján indokolatlanul alacsonyan kelhetnek el az adós vagyontárgyai, ingó esetében akár értékük mindössze 1%-án is. Elképzelhető, hogy az adós összes vagyontárgyát elárverezik, adóssága viszont ennek ellenére alig csökken. Úgy gondoljuk, hogy az eljárásban résztvevő valamennyi fél érdekeit mérlegelni kellett volna az új árverési szabályok megalkotásákor.
A jogorvoslati jog és a tulajdonhoz való jog kiüresedése miatt alapjogi aggályainkkal 2020 nyarán az alapvető jogok biztosához fordultunk közérdekű bejelentéssel.
Végrehajtói cselekményekre vonatkozó határidők hiánya
A végrehajtási törvény számos határidőt tartalmaz, azonban ezek a határidők nagyobb részben a felekkel szemben támasztanak követelményeket. A gyakorlatban sokszor találkozunk olyan esetekkel, amelyekben a felek várakoznak a bírósági végrehajtó cselekményére, azonban konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában nem világos, hogy a végrehajtónak meddig kell elvégeznie azt. Ilyen, szabályozásra váró hiányosság például, hogy a sikeres ingatlanárverés után befolyt, és a követeléseken túlmutató összeg adós részére való kifizetésére a törvény nem tartalmaz határidőt.
Lakóingatlan fogalma
A bírósági végrehajtás során problémát jelenthet, hogy a végrehajtási törvény saját maga határozza meg a lakóingatlan fogalmát, azonban ez a fogalom eltér a Lakcímtörvény által meghatározott lakóhely fogalmától. A két fogalom közötti különbség miatt előfordulhat, hogy valaki állandó lakóhelyként ugyan be tud jelentkezni egy helyiségbe, azonban a téli kilakoltatási moratórium védelme nem terjed ki rá, mivel az csak a végrehajtási törvény szerinti lakóingatlanokra vonatkozik. A végrehajtási törvény szerint viszont lakóingatlannak csak lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy tanyát lehet tekinteni.
Lakcímproblémák
Sem a fizetési meghagyásról szóló törvény, sem a végrehajtási törvény nem írja elő, hogy fizetési meghagyás kibocsátásakor az érintett közhatalom-gyakorlók a lakcímnyilvántartásban kötelezően ellenőrizzék az adós – végrehajtást kérő által megjelölt – lakcímét. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy az adós csak akkor értesül egy pénzkövetelésről, ha már javában tart a végrehajtási eljárás. Ha az adós a követelést megalapozatlannak tartja, csak nagyon sok ügyintézéssel és várható költséggel tudja visszafordítani a folyamatot. Az ehhez hasonló feleséges eljárások elkerülhetőek lennének, ha a jogszabály előírná, hogy a közjegyzőnek és a végrehajtónak ellenőriznie kell az adós lakcímét.