AB: A hajléktalanellenes rendeletet nem lehet hajléktalan emberekre alkalmazni

Még 2014 tavaszán fordult az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz Kaposvár egyik önkormányzati rendelete miatt. A támadott rendelet szerint “aki életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságait közterületen tárolja vagy helyezi el, közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást követ el,” így 150 ezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal büntethető az, aki például – más választása nem lévén – az utcán alszik és maga mellett tartja személyes tárgyait – legyen az akár egy utazótáska vagy egy hálózsák.Fotó: Garry Knight, a kép forrása.A biztos szerint a kaposvári rendelet túlterjeszkedik az önkormányzati törvény által adott felhatalmazáson, mivel az önkormányzat a közösségi együttélés szabályait tágan értelmezve olyan kérdésben is tényállást alkotott, amelyeket a szabálysértési törvény rendelkezései már tartalmaznak. Sőt, a rendelet szigorúbb a szabálysértési törvénynél is, ha hajléktalan emberekről van szó: amíg a szabálysértési törvény szerint az büntethető, aki felszólítás ellenére például továbbra is a földön fekszik, addig a kaposávári rendelet szerint fel sem kell szólítani azt, aki meg akarnak bírságolni. Az ombudsman szerint tehát Kaposvár “az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogalapon túllépve a jogállamiság elvét és az emberi méltósághoz való jogot sértve szankcionálja e magatartást.”A biztos természetesen nem rögtön fordult az AB-hez. Érveivel megpróbálta az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó kormányhivatalon keresztül jogállami megoldás kialakítására bírni Kaposvárt, az önkormányzat azonban hajthatatlan marad. Így került a rendelet az Alkotmánybíróság elé, az AB pedig majd két év elteltével végül állást foglalt a kérdésben.Az AB az indítványt elutasította. A testület a biztosénál jóval szerényebb igényességű érvelése szerint a támadott rendelkezés nem a hajléktalan emberekről szól, hanem azokról az “egyes lakossági csoportok(ról, akik) lakóházaik előtt a járdát, egyéb közterületet elfoglalva, bútorokat kirakva élik mindennapi életüket.” Őket a rendelet szerint rendjén való bírságolni, a hajléktalan embereket pedig a szabálysértési törvény szerint – ahogy arra mind az Alaptörvény, mind a szabálysértési törvény lehetőséget is ad. Az AB többsége egyébként minden alapjogi érzékenységét félretéve ezen érvelését a kormányhivatal tájékoztatására alapította: “A kormánymegbízott válasza szerint tehát a rendelet támadott rendelkezése más alanyi körre, más jellegű magatartásra vonatkozik, nem az ombudsman indítványában megjelölt hajléktalan személyekre és a hajléktalan léttel szükségszerűen összefüggő tevékenységekre.” Persze a kormányhivatal tájékoztatása nyilvánvalóan nem ígéret arra nézve, hogy a közterület-felügyelők nem fognak megbírságolni a táskájuk mellett alvó hajléktalan embereket, csak a portájuk előtt a saját maguk által kihelyezett padon társalgó idős embereket.Nem nehéz belátni egy alapjogokat érintő kérdés eldöntését nem igazán megalapozott egy kormánymegbízott évekkel ezelőtti tájékoztatására alapítani. Ezt érzékelve fogalmazott meg párhuzamos véleményt Stumpf István alkotmánybíró is: “A konkrét norma gyakorlatban érvényesülő valódi tartalmáról az utólagos normakontroll eljárásban nem lehetett minden kétséget kizáró bizonyosságot szerezni. (E szempontból a Somogy Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott elkülönült eljárásban – az alapvető jogok biztosának ajánlására válaszul – megfogalmazott véleménye sem perdöntő, ezért azt érvként nem is lett volna szabad felhasználni.)”Az Ab többségének illett volna nagyobb figyelmet fordítani a két büntetőjogi háttérrel rendelkező tagjának, Czine Ágnesnek és Lévay Miklósnak, valamint Kiss Lászlónak a különvéleményére. Czine Ágnes alkotmányíró szerint a rendelet egyszerűen nem elég konkrét, nem világos, hogy pontosan mit akar szankcionálni vele az önkormányzat. Kiss és Lévay szerint pedig nem kétséges, hogy a rendelet a hajléktalan emberek büntetéséről szól: “a hajléktalanok körülményeit lehetetlenítik el oly módon, hogy az már az egyén emberi méltóságából folyó cselekvési szabadságát sérti.”Molnár Noémi