Követendő példa Spanyolországban: közvetítő szolgáltatás kilakoltatással fenyegetett emberek számára

Gyors és átfogó segítség hajléktalansággal fenyegetett emberek számára BarcelonábanÖsszefoglalóA kilakoltatással fenyegetett emberek számára nyújtott közvetítő szolgáltatás (spanyol rövidítése: SIPHO) a Lakhatási Kirekesztés Elleni Munkacsoport által végzett beavatkozási folyamat utolsó szakasza, amely a Barcelonai Önkormányzat 2016-25. számú, a Lakhatáshoz való jogról szóló tervének része. A szolgáltatás célja, hogy koordinálja az érintett szereplőket és a különböző erőforrásokat a gyors és érdemi beavatkozás érdekében.Olyan esetekben vehető igénybe a szolgáltatás, amikor a kilakoltatás végrehajtási szakaszba kerül és a tartozás rendezésére, illetve a bevétel folyamatos biztosítására irányuló kezdeményezések nem jártak sikerrel.A szolgáltatás többek között az alábbi tevékenységekre terjed ki:• Mediáció a bérbeadók és a bérlők között, illetve a hitelezők és a zálogkötelezettek között;• A fennálló tartozás és késedelmi kamat átvállalásának lehetőségének megvizsgálása annak érdekében, hogy a lakók lakásaikban maradhassanak;• Jogsegély biztosítása;• Tanácsadás és segítségnyújtás;• Cserelakás biztosítása abban az esetben, ha a kilakoltatás elkerülhetetlen.A szolgáltatás 2016-ban több, mint 1570 családnak nyújtott segítséget, amely a városban felmerülő összes kilakoltatás 80 %-a.A barcelonai jó gyakorlat során alkalmazott megoldásokA hajléktalanságot hagyományosan a szociális ellátásba tartozó kérdésként kezelték. Ez a „lépcsőzetes” modell eredménye, amelynek keretében az adott személynek folyamatosan bizonyos feltételeket kell teljesítenie annak érdekében, hogy jobb és stabilabb lakhatási körülmények között élhessen. Ennek ellentéte az „elsőként lakhatást” modell, amelynek célja, hogy szociális segítséggel közvetlen hozzáférést biztosítson a hosszú távú lakhatáshoz. Az utóbbi költséghatékonyabbnak bizonyult és jobb eredményekkel is járt, mint az előbbi.A SIPHO program az „elsőként lakhatást” modell logikáját követi, de magában foglal megelőző intézkedéseket is, amelyek a lakhatási politikából következnek. Ha az „elsőként lakhatást” modell a lakhatást helyezi a társadalmi integráció középpontjába, ugyanez az elv alkalmazandó akkor is, amikor sérülékeny és kirekesztett társadalmi csoportok tagjainak kilakoltatásáról van szó. Ez a program a hajléktalanná válás megelőzésére szolgáló utolsó lehetőség, amelynek célja, hogy minden érintett szereplőt és erőforrást összehangoljon egy sürgős esetekben alkalmazott, integrált beavatkozás segítségével.Építkezés fenntartható és integrált alapokonA Barcelonai Önkormányzat által alkalmazott gyakorlat az URBACT fenntartható városi életre vonatkozó elvei szerint működik. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy a hajléktalanságot a kilakoltatási eljárások során alkalmazott megelőző intézkedések útján csökkentse, így kapcsolódóik a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáihoz.A hajléktalanság gyakran annak az eredménye, hogy az adott embert érintő, számos sérülékenységi tényező komplex módon összeadódik. Azonban a munkanélküliség és a háztartások túlzott eladósodottsága továbbra is jelentős kockázatot jelentenek Európa szerte, ahogyan azt az Európai Bizottság 2016-os „A hajléktalanság megelőzése a kilakoltatások kontextusában” című tanulmánya is megállapítja.A SIPHO gyakorlat jó példa az integrált és részvételi szemléletű elvek alkalmazására is. Célja, hogy a kilakoltatások számát hatékony beavatkozások útján csökkentse, amelyeknek gyakran része a szolgáltatások széles körének összehangolása, mind horizontálisan (szociális szolgáltatások, lakhatási irodák, sürgősségi szolgáltatások, egészségügyi szolgáltatások, oktatási szolgáltatások helyi szinten) és vertikálisan, azaz fővárosi, tartományi és regionális szervezetek bevonásával.A más civil szervezetekkel való együttműködés szintén elengedhetetlen. Barcelona esetében ez az eljárás különböző fázisaiban nagyon nagy szerepet játszik: egyrészt az esetek beazonosításakor, amikor a környékbeli egyesületek vagy a Jelzáloggal Érintett Emberek Közössége (PAH) tesz bejelentést kilakoltatással fenyegetett emberekről, másrészt a megoldások megtalálása során is, amikor civil szervezetek biztosítanak vészhelyzetekre kialakított lakhatási alternatívákat vagy pénzügyi támogatást.Az érintettek bevonásának elveRövid határidejű kilakoltatások esetén korábban a beavatkozások nagy részét olyan civil szervezetek végezték, mint például a Jelzáloggal Érintett Emberek Közössége. Azonban a kilakoltatott emberek profilja azóta megváltozott: a kilakoltatások most leginkább a bérlőket, a szociális bérlakásokban élőket és a bizonytalan státuszú lakókat érintik. Így a jelenleg Barcelonában zajló kilakoltatások már megfelelnek a legtöbb EU-s városban megfigyelhető kilakoltatási trendeknek. Ennek ellenére, az árverések miatti kilakoltatások nagy száma során megfigyelt struktúrák, eljárások és tanulságok nagyban hozzájárultak ennek a helyi gyakorlatnak a kifejlesztéséhez. Az ezekben való részvétel feltétlenül szükséges volt mind a gyakorlat megtervezésében, mind annak megvalósításában.Olyan, az érintettek részvételével működő szervezetek, mint a Lakhatási Tanácsadó Testület (Conseill d´Habitatge), a Helyi Kilakoltatási Hálózat (Taula de Desonaments), a Kerületi Lakhatási Találkozók vagy a Helyi Szociális Krízis Hálózat (Mesa de Emergencia Social) azért jöttek létre, hogy felmérjék az eseteket és prioritásként kezeljék az alternatív lakhatáshoz való hozzáférést. Ezek a szervezetek megfigyelő és ellenőrző szerepet töltenek be a megvalósítási és felelősségre vonási eljárások során.Milyen hatást ért el a program? A Barcelonai Önkormányzat Lakásosztályának Lakhatási Kirekesztés Elleni Munkacsoportja (UCER) szerint, amely a SIPHO programot működteti, 2014-ben 679, 2015-ben 1020 és 2016-ban 1574 családnak nyújtottak segítséget. Ezek a számok évente majdnem 50%-os növekedést mutatnak, ez azonban nem áll összefüggésben a kilakoltatási esetek számának növekedésével, pont ellenkezőleg. 2016-ban a kilakoltatások száma 8%-kal csökkent. Ezzel együtt a kilakoltatások száma továbbra is extrém módon magas, hiszen Barcelonában egy hétre 30 kilakoltatás jut. Ezt az adatot azonban fenntartással kell kezelni, mivel nem tesz különbséget azon kilakoltatások között, amelyek esetében az ingatlan az adott lakók első számú lakhatását szolgálja, és más típusú (például üzleti vagy befektetési célú) ingatlanokkal szemben indított kilakoltatási eljárások között.Az, hogy a hajléktalanságot megelőző szolgáltatásban egyre több család kap segítséget azt jelzi, hogy a helyi önkormányzat elkötelezett a probléma megoldása iránt. Ma már a kilakoltatási eljárások 80%-ában igénybe veszik ezt a szolgáltatást.Miért lenne jó, ha más európai városok követnék a barcelonai jó gyakorlatot? A népesség nagy részének, így kifejezetten a szegény és a szegénységi küszöb alatt élő családoknak nincs hozzáférése megfelelő lakhatáshoz. A lakhatás megfizethetőségének kérdése egyre jelentősebb problémává válik az Európai Unió városaiban, ahol a lakosság 17,3%-át az elszegényedés veszélye fenyegeti, 11,4%-uk számára pedig megterhelő a lakhatás költségeinek előteremtése, miközben az EUROSTAT kimutatásai szerint az önkormányzatok egyre kevésbé fektetnek be szociális bérlakásokba. A hajléktalanság nagymértékű növekedése ezen körülmények egyik következménye (FEANTSA).A hajléktalanság az érintett személy vagy család számára óriási személyes megterhelést jelent, de kezelése a kormányzati költségvetésben is hatalmas kiadás. Pénzügyi szempontból sokkal jobban megéri egy családot abban segíteni, hogy az otthonában maradhasson, mint a vészhelyzetekre kialakított, nem megfelelő szállások kiadásait kifizetni. A korábbiakban említett, az Európai Bizottság által készített jelentésben foglaltak szerint, Ausztriában és Németországban kiszámolták, hogy a megelőzési szolgáltatásokra költött 1 eurónyi összeggel 7 eurót lehet megtakarítani a hajléktalanná vált családok átmeneti otthonainak és rehabilitációjának finanszírozási költségeiből.Az EU jelentés megállapította, hogy a kilakoltatást megelőző szolgáltatások rendelkezésre állása és elérhetősége problémát jelent az EU városaiban, továbbá azt is, hogy ez a megelőző szolgáltatás a városokban végezhető leginkább hatékonyan. Végül, ezt a jó gyakorlatot azért is érdemes lenne meghonosítani más városokban is, hogy az EU Városfejlesztési Tervében, az ENSZ Lakhatási Világkonferenciáján elfogadott Új Városfejlesztési Tervben és a hamarosan megvalósítandó Szociális Jogok Európai Pillérében meghatározott prioritások teljesülhessenek.A cikk a következő oldalon található forrás összefoglalója: http://urbact.eu/intermediation-service-people-process-evictions-and-occupanciesFordította: Lovas Lilla, lektorálta: Udvarhelyi Éva Tessza