Ombudsman: Végrehajtókat is köti a tisztességes eljárás követelménye
Az alapvető jogok biztosa jelentést készített egy adós ügyében, akinek a beadványát a bírósági végrehajtó észszerű időn belül nem továbbította a bíróságnak. A jelentésről összefoglalót készítettünk.
Az eset
A panaszos készfizető kezességet vállalt egy cégnek egy banknál a megkötött hitelszerződését biztosító mellékkötelezettségként. A hitelszerződést egy másik készfizető kezességvállalási szerződés is biztosította. A panaszoson kívüli másik készfizető kezes a hitelszerződésből eredő tartozás 80 százalékát megfizette a banknak, így a teljesítés folytán a banki követelés arányos része őrá szállt át. Ezt a követelést aztán a bank egy Zrt-re engedményezte. Ezenkívül a bank a hitelszerződésből fennmaradt további tartozást szintén ugyanarra a Zrt-re engedményezte. Ez utóbbi társaság (a továbbiakban: Végrehajtást kérő) a panaszos magánszemély kezesi kötelezettségének teljesítése érdekében a hitelszerződés alapján fennálló teljes tartozásra kiterjedően végrehajtási eljárás indított a panaszos ellen.
A panaszos levelében (a továbbiakban: Korlátozási kérelem) azzal kereste meg a Végrehajtót, hogy álláspontja szerint a kezesi helytállási kötelezettségének mértéke a végrehajtási eljárásban érvényesíteni kívántnál alacsonyabb, vagyis a végrehajtandó követelés részben alaptalan, ezért azzal a kéréssel fordult a Végrehajtóhoz, hogy a végrehajtási eljárást korlátozza.
A panaszos azt sérelmezte, hogy a Végrehajtó a Korlátozási kérelmet ugyan átvette, de arra választ nem adott, és a végrehajtási eljárásban sem tapasztalt változást. Mindemellett a panaszos abban is a biztos segítségét kérte, hogy a vele szemben érvényesített követelés jogalapját az ombudsman vizsgálja meg, mert megítélése szerint nem terhelhették volna rá a teljes felvett hitelt és annak minden járulékos költségét, valamint olyan per perköltségét, amiben ő nem vett részt.
Az ügyben a Végrehajtó megerősítette, hogy a Korlátozási kérelmet átvette és azt el is juttatta a Végrehajtást kérő felé, aki azt át is vette, azonban arra választ a Végrehajtónak nem adott. A Végrehajtást kérő válaszának hiányában a Végrehajtó arra hivatkozva nem küldött az ügyben tájékoztatást a panaszos felé, hogy saját hatáskörében a végrehajtási eljárás megszüntetésére, korlátozására nem jogosult, hiszen egy ki nem egyenlített követelés esetén arról csak a végrehajtást kérő, illetve a végrehajtást foganatosító bíróság rendelkezhet. A Végrehajtó kiemelte, hogy amennyiben megérkezett volna a válasz a Végrehajtást kérő részéről, azt továbbította volna a panaszosnak. A Végrehajtást kérő nyilatkozattételének elmaradására hivatkozással nem értesítette a Végrehajtó a panaszost a perindítási lehetőségről sem.
A vizsgálat során kiderült, hogy a Végrehajtó több mint egy év eltelte után a Felhívást egy sürgetés mellékleteként ismételten megküldte a Végrehajtást kérőnek. Válasz azonban erre sem érkezett, ezért a Végrehajtó az ügyet beterjesztette a végrehajtást foganatosító bíróság részére.
A Végrehajtó hangsúlyozta, hogy a panaszos felé is küldött tájékoztatást abban a kérdésben, hogy korábban miért nem adott választ a Korlátozási kérelemre. Ezenkívül jelezte, hogy a Korlátozási kérelmet követően a panaszos részéről megkeresés, tájékoztatáskérés a Végrehajtó felé sem postai úton, sem személyes ügyfélfogadási időben nem érkezett.
Az ombudsmani vizsgálat megindítása
A panaszos a fent ismertetett, vele szemben folytatott végrehajtási eljárással összefüggésben tehát panasszal fordult az alapvető jogok biztosához, tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárásban érvényesíteni kívánt követelés részbeni alaptalansága tárgyában az önálló bírósági végrehajtónak küldött levelére nem kapott választ, és a végrehajtási eljárásban sem tapasztalt változást. A beadvány alapján felmerült a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme, illetve közvetlen veszélyének a gyanúja, amelyre tekintettel az alapvető jogok biztosa vizsgálatot indított. Az Alaptörvény értelmében ugyanis „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.” (Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés)
Az ombudsmani vizsgálat megállapításai
Az alapvető jogok biztosához bárki fordulhat, ha megítélése szerint a hatóság tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevő személy alapvető jogát sérti vagy annak közvetlen veszélyével jár, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási pert – már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Tekintettel arra, hogy az önálló bírósági végrehajtó hatóságnak minősül, így a Végrehajtó tevékenységének, mulasztásának vizsgálatára az ombudsman hatásköre kiterjed. (Ajbt. 18. § (1) bekezdés k) pontja)
Ami a panaszosnak a követelés jogalapja vonatkozásában felvetett sérelmét illeti, az ombudsman a hatáskörének hiányát állapította meg, arra való hivatkozásra, hogy „Egyrészt a Végrehajtást kérő nem minősül az Ajbt. 18. § szerinti hatóságnak, így tevékenységének vizsgálatára nincs lehetősége. Mindemellett a végrehajtást foganatosító bíróság elé történt beterjesztés okán is kizárt a hatásköröm az Ajbt. 18. § (7) bekezdése alapján. Ebből következően a követelés jogalapjának vizsgálatára nincs lehetőségem.”
Az ombudsmani jelentés hivatkozik arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről az Alkotmánybíróság a kialakított álláspontját elvi jelentőséggel először a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában foglalta össze, amelyet a 8/2015. (IV.17.) számú határozatában megerősített. Eszerint a tisztességes eljárás „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.”
A jelentés szerint „a tisztességes eljárás követelménye a hatósági ügyek intézése során túlmutat az eljárás legalitásán”, hiszen az Alaptörvény érvényesüléséhez nem elegendő csupán az, ha a hatóságok betartják az anyagi és eljárási jogszabályokat, hanem az is fontos, hogy „mind az egyedi ügyintézés, mind az arra irányadó jogszabályok segítsék az ügyféli jogok érvényesülését”.
Az ombudsman a jelentésben megállapította, hogy „a végrehajtási eljárás korlátozására a végrehajtó saját hatáskörben nem jogosult”. A panaszos a Végrehajtótól a Korlátozási kérelemben szövegszerűen ugyan valóban a végrehajtási eljárás korlátozását kérte, ugyanakkor a korlátozás jogalapjaként a panaszos megjelölte a Vht. 41. § (1) bekezdését, azaz a panaszos kérelme tartalmilag a végrehajtási eljárás korlátozására irányuló eljárásrend első lépésére irányult, és a Végrehajtó is ezen eljárásrend első lépéseként nyilatkoztatta a Végrehajtást kérőt.
Az ombudsman a felmerült problémát akként összegezte, hogy „az adósi oldalról a végrehajtó felé jelzett korlátozási kérelem ügyintézése megakadt”.
A Végrehajtó eljárására összességében irányadó jogszabályi előírások (Vht. 41. § (1) – (5) bekezdései) részletesen rendelkeznek a lehetséges élethelyzetekről, vagyis arról, ha a végrehajtást kérő nyilatkozik, és arról is, ha a nyilatkozattétel az irányadó határidőn belül elmarad.
A Vht. 41. § (1) bekezdése értelmében amennyiben az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy megszűnt, vagy a végrehajtási jog elévült, „a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzon a követelés fennállásáról”, egyúttal felhívja arra is, hogy a végrehajtási költséget fizesse meg a végrehajtónak.
A végrehajtónak a végrehajtást kérőt arra is figyelmeztetni kell, hogy ha a nyilatkozatot elmulasztja vagy elismeri ugyan az adós állítását, de a költséget nem fizeti meg, akkor a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
Ha a végrehajtást kérő az adós állítását elismerte, és a felhívásban megjelölt összegeket meg is fizette, a végrehajtási eljárás befejeződik.
Ha viszont a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban megjelölt összegeket nem fizette meg, akkor a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtás megszüntetésének ebben az esetben nincs helye.
Ha tehát a befizetés nem történt meg, a bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a fent említett összegek megfizetésére akkor is, ha őt költségkedvezmény illeti meg és ebben az esetben a végrehajtó a végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást.
Az itt ismertetett eljárásrendet akkor is alkalmazni kell, „ha a követelés csak részben alaptalan, részben szűnt meg vagy az elévülés csak részben következett be”. Abban az esetben viszont, ha a végrehajtást kérő az adós állítását nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat.
Az ombudsmani jelentés értelmében a „fenti szabályok a végrehajtási eljárás gyorsítását szolgálják a célból, hogy okirattal történő valószínűsítés esetén – a végrehajtást kérő aktív ellentmondásának hiányában – a végrehajtás korlátozására vagy megszüntetésére már a végrehajtási eljárás keretein belül lehetőség nyíljon, egy egyébként idő- és költségigényes per megindítása nélkül”.
Az ismertetett ügyben a Végrehajtást kérő a Végrehajtó nyilatkozattételi felhívását átvette, azonban arra nem válaszolt. A fent is hivatkozott jogszabályi rendelkezés értelmében „a Végrehajtást kérőnek 15 napon belül kellett volna nyilatkoznia az adós érvelését illetően”, majd a határidő eredménytelen elteltét követően a Végrehajtónak az ügyet be kellett volna terjeszteni a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
A jelentés megállapította, hogy függetlenül attól, hogy a Vht. 41. § (3) bekezdés a bírósághoz történő beterjesztésre külön határidőt nem ír elő,
„a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező észszerű határidőn belül történő ügyintézés követelménye itt is irányadó”.
Az ombudsman megállapította, hogy a Végrehajtó a beterjesztési kötelezettségének csak több, mint egy évvel az eredménytelen határidő elteltét követően tett eleget, „amely nem tekinthető észszerű határidőn belül történő ügyintézésnek”. A jelentés megállapítja, hogy a Végrehajtó a „kötelezettségének észszerű határidőn túl tett eleget és ezzel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő sérelmet okozott”.
Az biztos intézkedése
A jelentésben feltárt alapvető joggal összefüggő visszásság jövőbeni bekövetkezése lehetőségének a megelőzése érdekében a biztos felkérte a Végrehajtót, hogy a jövőben fordítson kiemelt figyelmet azon ügyek bíróság elé terjesztésére, ahol a végrehajtást kérő a Vht. 41. § (1) bekezdése szerinti határidőben nem tett eleget a nyilatkozattételi kötelezettségének.
A jelentést az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának honlapján tették közzé.
Az Utcajogász Egyesület 2020 februárjában elindította Végrehajtási Jogi Projektjét. A projekt keretében az Egyesület önkéntes jogászai egyrészről feltérképezik azokat a jogi problémákat, amelyek a polgári bírósági végrehajtási eljárás során fokozottan érintik a szegénységben élő, különösen a hajléktalan vagy bizonytalan lakhatási helyzetű embereket, másrészről pedig igyekeznek előmozdítani ezeknek a szabályoknak a megváltoztatását.
Ha veled is fordult már elő, hogy a bírósági végrehajtó nem vagy nem teljes körűen válaszolt a beadványodra, írd meg nekünk a történteket az utcajogasz@gmail.com címre.