Az Utcajogász ügyfelének története jól mutatja, milyen következményei lehetnek annak, hogy 1989 után nem rendezték igazságosan az állami lakások bérlőinek helyzetét. Miklós ügye egyben rámutat, hogy mit jelent, amikor a bíróság kilakoltatási döntése során teljes mértékig figyelmen kívül hagyja, hogy a születése óta állami lakásban élő és rendben fizető lakó bármiféle állami segítség felajánlása nélkül az utcára kerülhet. Az Utcajogász az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.
Miklós édesanyja a MÁV dolgozójaként 1959-ben szerzett bérleti jogot egy szolgálati lakásra. Miklós már ebbe a lakásba született, és itt élt egészen hatvanhat éves koráig. Az Utcajogászt 2025 tavaszán kereste fel a Blaha Lujza téri ügyfélfogadásán, akkorra a Kúria már jogerős ítéletet hozott az ügyében: el kell hagynia az otthonát.
Az eredeti bérlőnek, Miklós édesanyjának bérleti jogviszonya nyugállományba vonulásával megszűnt, azonban jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként változatlanul a lakásban maradhatott. Miklós édesanyja 1993-ban hunyt el. A MÁV még abban az évben értesítette Miklóst, hogy jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként ugyan bérlői jogokat nem gyakorolhat, ám elhelyezése esetén megfelelő cserelakásra tarthat igényt. Majd eltelt huszonöt év, amely alatt Miklós zavartalanul élt otthonában, a bérleti díjat mindig időben fizette. 2018 novemberében viszont újabb levelet kapott: a MÁV két éves, határozott idejű bérleti szerződést ajánlott fel neki, és tájékoztatta, ha ezt nem fogadja el, a lakásból ki kell költöznie.
Miklós nem fogadta el az egyoldalú feltételeket, mire a MÁV lakáskiürítési pert indított ellene, ám a keresetet a bíróság elutasította arra hivatkozva, hogy a MÁV nem mondta fel előzetesen a lakáshasználati jogviszonyt. A MÁV erre tekintettel 2022-ben a használati jogviszonyt felmondta, de Miklós továbbra sem volt hajlandó kiköltözni, ezért a MÁV újabb lakáskiürítési pert indított. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy Miklós a MÁV 1993-as értesítése szerint jogosult cserelakásra, és mivel a felmondás ilyen felajánlást nem tartalmazott, az érvénytelen. A másodfokú bíróság azonban megváltoztatta az ítéletet, és arra kötelezte Miklóst, hogy hatvan napon belül kiürítve adja át a lakást a MÁV-nak. Miklós az ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ám a Kúria 2025-ben hozott ítélete a másodfokú ítéletet nem változtatta meg.
Ekkor kereste fel Miklós az Utcajogászt. A civil szervezet az ügyben panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyet az AB visszautasított arra hivatkozva, hogy az ügy nem érint alkotmányossági problémát.
Az Utcajogász Egyesület nem osztja az Alkotmánybíróság álláspontját, így Miklós ügyével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi az otthon tiszteletben tartásához való jogot. Ez a jog pedig csak bizonyos feltételek fennállása esetén korlátozható, ezen feltételeket pedig a nemzeti bíróságoknak vizsgálniuk szükséges, amikor kilakoltatási ügyekről döntenek. Állami és önkormányzati lakásból való kilakoltatás során azt kell megvizsgálni, hogy a kilakoltatással a lakót aránytalanul nagy sérelem éri-e ahhoz képest, hogy milyen hátrányt kell elviselnie az ingatlankiürítést kérőnek akkor, ha nem kerül sor a kilakoltatásra. Ebben fontos szempont, hogy a lakó milyen régóta használja a lakást, és hogy eleget tett-e díjfizetési kötelezettségének, vagy a kilakoltatás eredményeképpen hajléktalanná válna-e. (Az ilyen és ehhez hasonló strasbourgi bírósági ügyekből készített az Utcajogász összeállítást 2025-ben az Esettár az Emberi Jogok Európai Bíróságának ingatlan-kiürítésekkel kapcsolatos gyakorlatához című kötetében, amely online bárki számára elérhető itt.)
Miklós ügye egyben rávilágít egy másik fontos problémára is, amellyel az Utcajogász jó ideje foglalkozik már: az egykori állami vállalati lakások bérlőinek helyzetére, amelyet az 1993-ban hatályba lépő lakástörvény nem rendezett megnyugtatóan. Ennek következtében az állami lakásgazdálkodás, azaz a nemzeti vagyon kezelése a bérlők számára át- és előreláthatatlan módon történt az elmúlt harminc évben. A mai napig merülnek fel olyan jogviták ezekkel a szolgálati lakásként kezelt ingatlanokkal kapcsolatban, amelyek – ahogy Miklós esetében is – jellemzően a bentlakó jóhiszemű, a bérleti díjat rendesen fizető bérlők, lakáshasználók kisemmizésével, lakhatásuk elvesztésével végződnek. (Az Utcajogász vonatkozó projektjéről tovább információk itt találhatók.)
Az Utcajogász munkáját a Fővárosi Szolidaritási Alap támogatja.
