Strasbourgi Bíróság: Az állam akkor is köteles fellépni a jogszerűtlen kilakoltatásokkal szemben, ha a lakó jogcím nélkül tartózkodik a lakásban

Használati szerződésként álcázott bérleti szerződés? Bírósági eljárás helyett zárcsere és verőlegények? Az egészt tétlenül néző rendőrség? Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Jansons vs. Lettország ügyben (kérelem száma: 1434/14) hozott döntése fontos üzenet az önkényes kilakoltatások kapcsán. Az Utcajogász összefoglalója az ügyről. 

A Bíróság épülete Strasbourgban.

Zavaros szerződéses viszonyok - önkényes kilakoltatás

A kérelmező, Mārtiņš Jansons 2009-ben ún. “használati” (és nem bérleti) szerződést kötött egy céggel, hogy bérbe vegyen egy lakást. A felek a szerződést többször meghosszabbították. 2011-ben egy tartozás miatt a házat árverésen egy másik cég szerezte meg. 

A “használati” megállapodás 2011 nyári lejárta után a kérelmező továbbra is fizetett bérleti díjat, majd később az új tulajdonossal új bérleti szerződésről megkötéséről tárgyalt. A tárgyalások azonban eredménytelenül zárultak. Az új tulajdonos cég 2012. május 25-én felszólította a kérelmezőt, hogy 2012. június 25-ig hagyja el a lakást. A cég a kérelmező által fizetett lakbért visszautalta arra hivatkozva, hogy nem áll fenn közöttük bérleti szerződés. 

A tulajdonos azzal próbálta rávenni a kérelmezőt a lakás elhagyására, hogy elzárta a konyha áram- és vízellátását. Később a cég fegyveres biztonsági őrök segítségével behatolt a kérelmező által lakott lakásba. Az erőszakos behatolást követően a kérelmező bezárkózott a lakás egyik szobájába, és hívta a rendőrséget. A helyszínre érkezésük ellenére a rendőrség nem intézkedett a vita magánjogi jellegére hivatkozva. A rendőrök azt tanácsolták, hogy tegyen inkább feljelentést. Amikor a kérelmező másnap reggel elhagyta a lakást, a cég lecserélte a lakásban zárakat. A lakást a cég a következő hetekben is őriztette, és nem engedte be a kérelmezőt a lakásba.

A kérelmező rendőrségnél tett próbálkozásai elutasításra kerültek, mivel nem volt érvényes lakásbérleti szerződése. 

2012 decemberében bírósági végrehajtó jelent meg a lakásban, hogy átadja a cégnek a lakás birtokát. A kérelmező hiába próbálta meggyőzni a végrehajtót arról, hogy jogszerűen lakott a lakásban. A lakásban lévő összes ingóságot leltározták, becsomagolták és a kérelmező szeme láttára elvitték a lakásból. Az ingóságokat egy raktárba vitték, ahonnan a kérelmező 2014-ben vette át őket. Kérelmező dolgai megrongálódtak, más dolgok elvesztek. Kérelmező ez alkalommal is hiába fordult a rendőrséghez. 

Kérelmező mind a végrehajtó, mind a tulajdonos cég ellen számos eljárást indított, amiket sorra elveszített.

Kérelmező a 8. és 13. Cikk sérelmére hivatkozva fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. 

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye

8. CIKK 

Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog 

1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 

2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.

13. CIKK 

Hatékony jogorvoslathoz való jog 

Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.

Az Egyezmény teljes magyar fordítása itt érhető el.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése

A Bíróság megállapította az Egyezmény 8. Cikkének és 13. Cikkének sérelmét.

1) Nem szükséges érvényes jogcím ahhoz, hogy az otthon védelme megillesse a lakót

A Bíróság gyakorlata szerint az "otthon" fogalma nem korlátozódik a jogszerűen lakott ingatlanokra. Az "otthon" fogalma nem függ a nemzeti jog szerinti minősítéstől. Az, hogy egy adott helyiség olyan "otthonnak" minősül-e, amely a 8. cikk 1. §-ának védelmét élvezi, attól függ, hogy igazolható-e az adott ember kötődése a lakáshoz.

Az ügyben nem volt vitatott, hogy a kérelmező ténylegesen a lakásban lakott. Az a tény, hogy a kérelmezőt a lakásból kilakoltatták, még nem fosztja meg a kérelmezőt az “otthon” védelmétől, mivel ellenkező esetben értelmetlen lenne az önkényes kilakoltatásokkal szemben fellépni. A lakcímbejelentés elmaradása sem befolyásolja, hogy a kérelmező hivatkozhat otthonának védelmére. 

2) Nem szükséges végigjárni a nemzeti jogorvoslati rendszert, ha az alkalmatlan a jogszerűtlen kilakoltatás orvoslására

A lett kormány arra hivatkozva kérte a kérelem visszautasítását, hogy a kérelmező nem merítette ki a lett nemzeti jogorvoslatokat. A Bíróság nem fogadta el a kormány hivatkozását, mivel a kérelmező kilakoltatása törvényes határozat meghozatala nélkül történt, a kérelmező által indított polgári és büntetőeljárások pedig nem lettek volna alkalmasak arra, hogy a kilakoltatást semmissé tegyék.

3) Az államnak kötelessége fellépni, ha valakit jogszerűtlenül akarnak megfosztani otthonától

Annak ellenére, hogy a lakás új tulajdonosa bírósági határozat nélkül próbálta kilakoltatni a kérelmezőt, a rendőrség nem tett semmit a kérelmező védelmében. Hiába kért segítséget a kérelmező az önkényes kilakoltatással szemben, a rendőrség tétlen maradt. 

Az otthon tiszteletben tartásához való jog nem korlátozódik a jogszerűen használt lakásokra. Ahogy Egyezmény szerint, úgy a lett jog szerint sem lehet senkit kilakoltatni érvényes bírósági kilakoltatási határozat nélkül. Vonatkozik ez azokra a lakókra is, akik önkényesen (azaz érvényes bérleti szerződés nélkül) laknak egy lakásban. 

A Bíróság szerint a lett rendőrség mulasztásai nemcsak, hogy nem akadályozta meg, hanem még ösztönözte is a cég további jogszerűtlenségeit. 

A Bíróság szerint így a lett hatóságok nem tettek megfelelő lépéseket a kérelmező otthonának tiszteletben tartásához való jogának biztosítása érdekében.

4) Senkit nem lehet önkényesen, az állam megkerülésével kilakoltatni

A kilakoltatás az otthon tiszteletben tartásához való jogba való beavatkozás legszélsőségesebb formája. Mivel a kérelmező esetében nem volt érvényes, bíróság által meghozott lakáskiürítési határozat, a 8. Cikk által védett jogba való beavatkozásnak nem törvényes alapja.

Az adott ügyben kérelmező és a cég között egyértelműen jogvita állt fenn, és a hazai jog előírta, hogy az ilyen jogvitákat a kilakoltatás előtt bíróságnak kell eldöntenie. Ez azonban az ügyben nem történt meg. A kérelmezőt így anélkül lakoltatták ki, hogy a 8. Cikk szerinti jogába való beavatkozás jogszerűségét bíróság megállapította volna - holott a bírósági döntés szükségességét a lett nemzeti jog kifejezetten előírja.

5) Egy későbbi polgári per vagy büntetőeljárás nem orvosolja, ha valakit önkényesen lakoltatnak ki

A lett kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező polgári peres úton kérhette volna a lakás fizikai birtoklásának visszaállítását. A Bíróság ezt a kifogást sem fogadta el. Egy ilyen eljárás a Bíróság szerint aránytalan terhet róna a lakókra, akiknek polgári peres úton kellene megvédeniük jogaikat, azok után, hogy már elvesztették otthonukat. 

A Bíróság szerint későbbi eljárások nem tudják orvosolni az önkényes kilakoltatás okozta egyezménysértést, mivel ezeknek az eljárásoknak a célja nem a kilakoltatás jogszerűségének felülvizsgálata, hanem polgári ügyben a jogcím rendezése, büntetőügyben pedig valakinek a felelősségének megállapítása. 

Az ítélet Utcajogász által készített fordítása itt érhető el.