Jogi következmény nélkül maradt a Metropol szegényeket alázó cikke

Hiába indítottunk sajtópert a Metropol ellen hajléktalan emberek megalázása miatt, a bíróság arra hivatkozva utasította el keresetünket, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lefényképezett emberek nem elég felismerhetőek a jogsértés megállapításához. Nem adjuk fel. 

Forrás: metropol.hu

A Metropol tavaly augusztusban “Olvasóink küldték: mutatjuk, hol zaklatják a kéregetők a járókelőket – itt a budapesti koldustérkép!” címmel hajléktalan és szegény embereket megalázó cikket jelentetett meg. 

A szerző nélkül megjelent cikkben névtelen olvasói levelekre támaszkodva a lap azt kívánta bemutatni, hogy Budapest közterületein “sok helyen zaklatják koldusok a budapesti járókelőket. Vannak városrészek, ahol a Karácsony Gergely-féle káosz miatt hajléktalanok csapatai telepednek le, és belőlük lesznek az erőszakos koldusok.” A lap hajléktalan (vagy annak vélt) emberekről készült képekkel, valamint egy saját készítésű “koldus-térképpel” kívánta alátámasztani állításait.

A Metropol hajléktalan embereket, az illetékes önkormányzatokat vagy szociális ellátóintézményeket nem szólaltatott meg a cikkben. 

A cikkhez felhasznált, a város különböző pontjain készített fényképeken szegény emberek láthatóak, jellemzően valamilyen kiszolgáltatott helyzetben: földön fekve, ájultan vagy éppen rendőri igazoltatás közben. A felvételeken az érintettek arca ki van pixelezve. A felvételek alapján egyértelmű, hogy a Metropol a felvételeket távolról, lesben készítette: sem a felvételek elkészítéséhez, sem pedig a cikkben való felhasználáshoz nem kérte az érintettek hozzájárulását. 

A cikket az Origó, a Blikk és a Bors is átvette.

Az Utcajogásznak sikerült felvennie a kapcsolatot két olyan érintettel, akikről a Metropol fényképet tett közzé. A hajléktalan emberek elmondták, hogy csak utólag értesületek arról, hogy az országos napilapban képek jelentek meg róluk, a lap által közzétett, hajléktalan emberekre vonatkozó általánosító állítások felháborították őket. A valótlanságok miatt a két hajléktalan ember képviseletében sajtóhelyreigazítást kértünk a laptól.

A Metropol semmit nem reagált a helyreigazítási kérelmeinkre.

Mivel a helyreigazítási kérelmünknek a lap nem tett eleget, pert indítottunk a Fővárosi Törvényszéken. Keresetünkben arra hivatkoztunk, hogy a kipixelezés ellenére a hajléktalan emberek a közterületeket gyakran használók számára felismerhetőek voltak, hiszen a Metropol kifejezetten megjelölte tartózkodási helyüket. Beadványunkat az ügyfeleinket jól ismerő, helyben dolgozó üzlettulajdonos nyilatkozatával támasztottuk alá. Az üzlettulajdonos elmondta, hogy a hajléktalan emberek a képen személy szerint felismerhetőek, a rájuk vonatkozó állítások pedig hazugságok. A nyilatkozat figyelembe vételén túl kértük a bíróságtól, hogy tanúként hallgassa meg a közterületen működő nyilvános illemhely munkatársait, akik egész nap látják, hogy mi történik a közterületen, így meg tudják erősíteni vagy éppen cáfolni a cikkben lévő állításokat.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék minden indítványunkat elutasította. A bíróság indoklása szerint a Metropol közlése

“többes számban fogalmaz, nem egy meghatározott személyre vonatkozik. Önmagában abból a tényből, hogy a felperes rendszerint a Nagyvárad téren tartózkodó hajléktalan, még nem következik, hogy a közlést konkrétan a felperesre lehetne vonatkoztatni, a cikk pedig ilyen további tartalmat nem hordoz. A cikk egészével kontextusba helyezve pedig teljesen általánosságban értelmezhető a közlés, amely a budapesti „hajléktalan helyzetet” mutatja be az olvasó számára. (...) a cikkbe ágyazott fényképfelvétel nem volt alkalmas arra képi megjelenítésében, hogy azon bárki is felismerhető legyen. A fényképfelvételen csak egy földön fekvő emberi alak vehető ki, akként, hogy az arcát felismerhetetlenné tették.” 

Az ítélet ellen fellebbezést nyújtotunk be, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla azonban az ítéletet bármilyen változtatás nélkül helyben hagyta. 

Az Utcajogász Egyesület szerint az emberi méltóság védelme szempontjából súlyosan aggályos, hogy - némi kipixelezés segítségével - jogi következmény nélkül maradhat kiszolgáltatott helyzetű emberekről  valótlanságok híresztelése. A helyzetet súlyosbítja, hogy a valótlanságok közlésével a Metropol mind szövegében, mind pedig a cikkhez felhasznált képekkel negatív társadalmi sztereotípiákat kívánt erősíteni. A bíróságok gyakorlata így lényegében zöld utat ad a szegény embereket megbélyegző, sajtóetikai szabályokat semmibe vevő sajtótermékek közlésének. 

Az Utcajogász végső jogi eszközként a Nemzeti Média- és Hírközelési Hatóság Médiatanácsához fordult.