Továbbra sem biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot a Végrehajtási törvény

Hiába találta alaptörvény-ellenesnek az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló törvényt, a kormány legújabb törvénymódosítása sem orvosolja azt az alapjogi problémát, amivel az Utcajogász az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az Alkotmánybíróság (AB) 2023 júniusában alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló törvény (Végrehajtási törvény) azon rendelkezését, amely szerint a gyorsított lakáskiürítési eljárásokban a bíróság döntése elleni fellebbezés nem halasztó hatályú, azaz hiába fellebbez a lakó, a kilakoltatást a bírósági végrehajtó a fellebbezés elbírálása előtt foganatosítja. 

Az alapjogi problémáról és az Utcajogász ügyfelének történetéről már beszámoltunk.

Salátatörvényben, egyeztetés nélkül

Az AB döntésének hatására a Kormány - indoklása szerint - az alapjogi problémát orvosolni kívánta és abba a törvényjavaslatba (T/4255.) helyezte el a Végrehajtási törvény módosítását, amely egyébként a 2024. évi költségvetésről szólt volna. 

A salátatörvény benyújtását megelőzően társadalmi vagy szakmai egyeztetést a kormány nem folytatott a Végrehajtási törvény módosításáról.

Novák Katalin köztársasági elnök 2023. július 6. napján a törvényt aláírta és elrendelte a jogszabály kihirdetését. 

Az új eljárási szabályok 2023. szeptember 5. napján lépnek hatályba.

Továbbra sem biztosított a tisztességes eljáráshoz való jog

Az Utcajogász szerint a Végrehajtási törvény továbbra sem biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogorvoslathoz való jogot:

1) A lakáskiürítés 3 munkanapon belüli foganatosítása kiüresíti a jogorvoslathoz való jogot, mivel a 3 napon belüli fellebbezés esetén, ha postán történik a fellebbezés benyújtása, előbb kerül sor a lakás kiürítésére, minthogy a bíróság érkeztetni tudná a postán beérkező fellebbezést. 

2) A szabályozás elmulasztja orvosolni azt a problémát, hogy a lakáskiürítési kérelmet az elsőfokú bíróság nem küldi meg nyilatkozattételre a kérelmezett félnek, azaz a lakáshasználónak. Így hiába halasztó hatályú a végzés elleni fellebbezés, az eljárás egyfokúvá válik, hiszen a kérelmezett első alkalommal csak a fellebbezésben fejtheti ki védekezését.

Emellett felhívjuk a figyelmet, hogy a törvénymódosítás fogalmilag zavaros, így a jogszabály pontosításra lenne szükség. A korábbi jogcímmel rendelkező lakáshasználó fogalmilag ugyanis nem lehet önkényes lakásfoglaló, hiszen korábban jogcím alapján használta a lakást, nem pedig hozzájárulás alapján költözött be üres lakásba. Az önkényes beköltöző fogalmát a Szabálysértési törvény határozza meg. Amennyiben a Vht. 183/A-C. § szerinti eljárásról van szó, az erre vonatkozó szabályokat ezeknél a §-nál szükséges szabályozni, hogy egyértelmű legyen, hogy korábban jogcímmel rendelkező lakáshasználóval szemben csak akkor van helye a gyorsított eljárásnak, ha a 183/A-C. § szerinti feltételek fennállnak. Egyértelművé kell tenni, hogy minden más esetben nem alkalmazható a 183. §-a szerinti gyorsított eljárás, hanem Pp. általános szabályai szerint lakáskiürítési pert kell indítani.