A moratórium csak tüneti kezelés - lakhatási jogokra lenne szükség!
Április 30-án véget ért a kilakoltatási moratórium, így május 1-jétől megindulhatnak a kilakoltatások. A családok lakásvesztését csak a kikényszeríthető lakhatási jogok biztosítása tudná megelőzni. Összefoglaltuk, hogy milyen jogi lépések azonnali megtételére lenne szükség.
Hiába fordultunk a 2022. évi országgyűlési választások után minden parlamenti képviselőcsoporthoz szociális jogi és lakhatási jogi javaslatainkkal, az Országgyűlés nem hogy nem tett jogalkotási lépéseket ezen jogok védelme érdekében, hanem egyenesen gyengítette az egyébként is gyenge állami szociális védőhálót.
Komoly csapást jelentett a szociális jogokra nézve, hogy a gazdasági válság közepén tavaly úgy módosították a Szociális törvényt, hogy a segítségnyújtás terhét az állam az önkormányzatokra, az egyházakra és a családra telepítette. Az állam felelősségét hárító jogszabálymódosítást az Utcajogász is véleményezte.
Lakhatási jogok területén sem történt előrelépés az elmúlt egy évben. Bár a téli kilakoltatási moratórium továbbra is átmeneti védelmet ad a kilakoltatás előtt állók számára, a moratórium nem alkalmas a lakhatási válság rendszerszintű kezelésére, a lakásvesztés megelőzésére. Ezért tíz pontban összefoglaltuk, hogy melyek azok a jogi lépések, amelyeket az Országgyűlésnek meg kellene tennie ahhoz, hogy a családok tényleges jogi védelmet kapjanak.
Az Utcajogász által legfontosabbnak tartott jogi lépések a következők:
Magyarország ratifikálja a Módosított Európai Szociális Karta 31. cikkét, amely a lakhatáshoz való jog hatékony érvényesítése körében kimondja, hogy elő kell segíteni a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutást; meg kell előzni és csökkenteni kell a hajléktalanságot, úgy, hogy annak fokozatos felszámolását tartják szem előtt; valamint elérhetővé kell tenni a lakások árát azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal.
Alkotmányos szinten rögzíteni szükséges, hogy mindenkit megillet az emberhez méltó lakhatáshoz való jog.
Rögzíteni szükséges, hogy a lakhatásra alkalmas férőhelyek korlátozottsága okán az állam az emberhez méltó lakhatás biztosítása érdekében lakáspolitikát alkot és a lakásbérleti piacot szabályozza.
Hatályon kívül kell helyezni az Alaptörvény XXII. cikk (3) cikkét, amely felhatalmazást ad a közterületi hajléktalanság kriminalizációjára.
A nemzeti vagyon részét képező lakóingatlanok esetén rögzíteni szükséges az elhelyezés nélküli lakáskiürítések tilalmát.
A lakásbérleti piac szabályozásának a szerződő felek egyenlőségét kell elősegítenie és figyelemmel kell lennie a lakhatásra alkalmas férőhelyek korlátozott voltára.
A lakáskiürítések iránti eljárásokat összhangba kell hozni az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával, amely a 8. Cikk szerinti otthonvédelem körében megköveteli a jogkorlátozás arányosságát.
Hatályon kívül kell helyezni az önkényes beköltözés szabálysértési tényállását, és szankcióként csak olyan jogkövetkezményt lehet meghatározni, amely nem ad lehetőséget szabadságkorlátozásra.
Módosítani szükséges a bírósági végrehajtási szabályokat és rendelkezni kell arról, hogy lakóingatlan árverésére a jelenlegi 500 ezer Ft összegű tartozásnál magasabb tartozás esetén kerülhet sor. Az összeget szükséges lenne a piaci viszonyok változásának megfelelően dinamikusan szabályozni és évente indexálni. A lakóingatlan-árverés során a százalékos leértékelés szabályainak alkalmazását meg kell szüntetni.
Szintén a bírósági végrehajtás szabályainak módosítását követeli meg, hogy az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére irányuló eljárásban is lehetőség legyen a lakás elhagyására kérelmezett fél bíróság általi meghallgatására és hogy a kiürítésről rendelkező döntés elleni jogorvoslat hatékony legyen.
Az Utcajogász Egyesület szakmai tapasztalataival bármely olyan párt, képviselő rendelkezésére áll, amely vagy aki jogalkotási lépéseket kíván tenni ezen jogalkotási célok megvalósítása érdekében.