Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta érdemben, hogy sérül-e az adós jogorvoslathoz való joga a végrehajtási eljárásban

Az Alkotmánybíróság egyetlen számjegyre hivatkozva, formai okokból utasította vissza azt az indítványt, amellyel a Fővárosi Törvényszék fordult hozzá egy folyamatban lévő végrehajtási ügy kapcsán. A végrehajtási ügyben az adós sérelmezte, hogy árverés előtt álló ingatlana felmérésénél a végrehajtó túl alacsony becsértéket állapított meg. Szeretetett volna jogorvoslati lehetőségével élni, de erre nem volt lehetősége, mert nem tudott letétbe helyezni egy jelentős (százezer forintot meghaladó) összeget a szakértői díjra.

Az alapügyben a Fővárosi Törvényszék fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz

Mind az adós, mind a végrehajtást kérő számára fontos, hogy a becsérték, ami végül eldönti majd, hogy mennyiért lehet elárverezni az adós ingatlanát, korrekt módon legyen meghatározva. Ha valamelyikük nem ért egyet a végrehajtó által megállapított összeggel, akkor jogában áll végrehajtási kifogást benyújtani. Ezt azonban csak akkor bírálják el, ha letétbe helyezi az igazságügyi szakértő díjának fedezésére szolgáló (jelentős) összeget. Bármilyen nehéz anyagi helyzetben is van az adós, nem kérheti, hogy a díj megfizetése alól mentesüljön, vagy azt a hatóság megelőlegezze neki. Mivel az említett eljárásban az adós nem tette letétbe az összeget, a bíróság hivatalból elutasította végrehajtási kifogását.

Az esetet látva a Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában azt írta, hogy ez a helyzet sérti az adós alapvető jogait (az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jogot, a törvény előtti egyenlőség elvét, és az anyagi helyzet alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát). Az indítvány arra is felhívta a figyelmet, hogy a végrehajtási törvény rendelkezése egyben nemzetközi szerződésbe is ütközik, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája is előírja a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve azt, hogy a rászorulók számára költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.

Az Utcajogász Egyesület álláspontja

Az Utcajogász Egyesület a Fővárosi Törvényszék indítványában foglalt alapjogi érveléssel teljes mértékben egyetért, azt egy kiegészítő beadvánnyal támogatta. A szervezet jogsegély-szolgálatának ügyfelei ugyanis többnyire végrehajtási eljárás alatt álló adósok. Túlnyomó többségük nem rendelkezik olyan megtakarítással, amelyből megelőlegezhetné a szakértői díjat, ingatlanuk értékesítésére általában éppen rossz anyagi helyzetük miatt kerül sor. Egy ingatlan elárverezése legtöbb esetben a végrehajtási folyamat utolsó állomása, előtte már jellemzően lefoglalták az adós ingó vagyontárgyait, inkasszálták a bankszámláját.

Ráadásul, ha a becsérték túlzottan alacsony összeg, az nemcsak az adós, de a végrehajtást kérő jogos érdekét is sértheti. Ugyanis amennyiben az ingatlan árverési vételára nem fedezi a tartozás teljes összegét, a végrehajtást kérő követelése csak hosszú idő alatt, vagy egyáltalán nem térül meg. A piaci ártól lényegesen elmaradó vételár legfeljebb az árverésen szerző, harmadik félnek lehet érdeke.

A törvény elsősorban természetesen az adóst hozza még nehezebb helyzetbe, aki akkor tudna élni ténylegesen jogorvoslati lehetőségével, ha a kérelem elbírálásáig a hatóság megelőlegezné számára a szakértői díjat.

Az Alkotmánybíróság válasza

Az Alkotmánybíróság az indítványra érdemben nem reagált, helyette három tárgyalást követően formai okokra hivatkozva visszautasította azt. A Fővárosi Törvényszék ugyanis az ügyben az adós által beadott több fellebbezést külön ügyszámokra lajstromozta, az AB szerint pedig a Törvényszék rosszul választotta meg, hogy melyik ügyszámú eljárásban kérte a Végrehajtási Törvény vizsgálatát. Az AB többsége szerint bár egyértelmű, hogy mi az alkotmányossági aggály és az is, hogy az egyetlen számjegynyi eltérés ellenére ugyanarról a bírósági ügyről van szó, az egyetlen számjegynyi eltérés miatt a testület nem jogosult érdemben dönteni a kérdésről. 

Figyelmet érdemel Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnökének különvéleménye, aki nem támogatta a visszautasítást. Ő a „józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös” Alaptörvény- és jogszabály-értelmezési célok érvényre juttatása mellett érvelt, véleménye szerint az Alkotmánybíróságnak a formai kérdések helyett inkább az indítvány felvetéseivel lett volna tiszte foglalkozni. 

Arra a kérdésre tehát, hogy az Alkotmánybíróság szerint a Végrehajtási Törvény sérti-e vajon az adós alapvető jogait, nem érkezett válasz, amelynek következtében a probléma továbbra is fennáll, és akadályozza az adósok számára, hogy hatékonyan igénybe vegyék jogorvoslathoz való jogukat. Az Alkotmánybíróság többsége olyan megszorítóan értelmezte saját hatáskörét, hogy az már az intézmény alapjogvédelmi feladatának kiürítését jelenti. Holott az alkotmányossági aggály nem akárhonnan, hanem Közép-Európa legnagyobb ügyforgalmát bonyolító bíróságának háromtagú bírói tanácsától érkezett. A döntés nem zárja ki azonban, hogy újra indítvánnyal lehessen támadni a törvényt. Ezt mi is meg fogjuk tenni!