Az Utcajogász véleménye a VIII. kerület szociális rendelettervezetéről

Az Utcajogász Egyesület a koncepciót jól előkészítettnek, adatokkal alátámasztottnak, a valós helyzetre reagálónak tartja, annak elfogadását összességében támogatja. A szervezet tagjai észrevételeiket és kiegészítő javaslataikat témakörökre lebontva fogalmazták meg.

A szervezet üdvözlendőnek tartja, hogy az önkormányzat nemcsak a szociális támogatás összegét, de a jövedelmi küszöböket is megemelné, amelynek következményeként sokkal többen részesülhetnek majd a kerületi szociális juttatásokból mint korábban. Ezenkívül fontos és ugyancsak előremutató újítás az is, hogy a jövedelem kiszámításánál a végrehajtás miatti levonásokat figyelembe veszi a rendelettervezet, így a a tényleges bevétel alapján kerülnek megállapításra a szociális támogatások. 

Ám amíg az Utcajogász tagjai egyetértenek a tervezetben azzal, hogy „az öregségi nyugdíjminimum – tekintettel annak mintegy másfél évtizede változatlan összegére – alkalmazása helyett más »szociális vetítési alapot« vezessen be az önkormányzat”, addig úgy gondolják, hogy egy újabb rögzített összeg meghatározása a jelenlegi inflációs gazdasági környezetben éppen ugyanolyan veszélyeket rejt magában, mint a szociális vetítési alap rögzített összege. Ezért azt javasolják, hogy „a jövedelemhatárok valamilyen mozgó, az inflációt legalább részben követő mutatóhoz legyenek kötve, ilyen lehet például a minimálbér összege”.

A szervezet tagjai nem értenek egyet az alsó jövedelmi korlát bevezetésével. Szakmai véleményükben arra hivatkoznak, hogy munkájuk során gyakran találkoznak olyan ügyfelekkel, akiknek az állami támogatási rendszer anomáliái miatt semmiféle jövedelmük nincs. Javasolják az egyéni esetek körültekintő vizsgálatát, hiszen előfordulhat, hogy valaki önhibáján kívül kerül ebbe a helyzetbe. Ezt – véleményük szerint – egy komplex szociális szolgáltatás bevezetésével lehet orvosolni, amely az ügyfelet aktívan támogatja az állami ellátások igénylésében, és amely az akár hónapokig is eltartó igénylési folyamat alatt minimális anyagi támogatásban részesíti az arra rászorulókat. Így talán arra sem lenne szükség, hogy az önkormányzat kötelezze az 50.000 forint alatti nettó jövedelemmel rendelkezőket a munkaügyi központtal való együttműködésre, hanem motiválná és segítené őket abban, hogy hozzájussanak azokhoz a támogatásokhoz, amelyekre jogosultak lehetnek. „Fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzat ne az érintetteket tegye felelőssé azért, mert az állami szociális ellátások számukra nem hozzáférhetők, vagy a szigorú, gyakran érdemességi szabályok alkalmazása miatt, vagy az igénylés bonyolultsága, vagy a hivatalok téves jogértelmezése miatt” – írja az Utcajogász véleményében.

Az Utcajogász fontos, paradigmaváltó lépésnek tartja, hogy a tervezett rendelet a lakcímkártya rendezetlensége esetén is VIII. kerületi lakosnak tekinti azokat, akik valóban ott élnek. Ugyanakkor rámutat a Szociális törvény egy ellentmondásos pontjára, ami szerint az „nem rendelkezik arról, hogy a »rendes«, azaz nem rendkívüli települési támogatásokat a hajléktalan személyek számára Budapesten a kerületi vagy a fővárosi önkormányzat köteles nyújtani”. Álláspontjuk szerint alaptörvény-ellenes lenne, ha a szabályozás hiányát úgy értelmezné az önkormányzat, hogy a hajléktalan emberek a rendkívüli települési támogatáson kívül nem jogosultak települési támogatásokra.

Az Utcajogász azt javasolja, hogy az önkormányzat terjessze ki a rendeletet azok számára is, akik a kerületben települési szintű lakcímmel rendelkeznek, de nem lakásban élnek. Ugyanis míg a lakás hiánya miatt ezen személyek így is elesnek a jelentősebb támogatásoktól (pl. a lakhatáshoz kapcsolódó kiadások támogatása, gyermekneveléssel összefüggő támogatások vagy az ápolási díj), jogosultakká válnának például a gyógyszerkiadásokhoz vagy gyógyászati segédeszközökhöz nyújtott támogatásra, illetve a rendkívüli települési támogatásra.

Az Utcajogász véleménye szerint „a kerületben található hajléktalanszállókra bejelentkezett személyek helyzete a Szociális törvény szerint értelmezhető úgy is, hogy akinek a hajléktalan szállás a bejelentett lakóhelye, az nem számít hajléktalannak. Ez az értelmezés azt eredményezné, hogy a kerületben található hajléktalan szállókon élő, ott bejelentett lakcímmel vagy tartózkodási hellyel rendelkezők számára nem a fővárosi önkormányzat, hanem az adott kerület nyújtja a települési támogatásokat.” A szervezet tagjai megfontolandónak tartják, hogy ezen személyek is bekerülhessenek a kerületi támogatási rendszerbe, ugyanis „a fővárosi önkormányzat által biztosított rendkívüli települési támogatás – a folyamatban lévő módosítás ellenére – nem egyenértékű a »rendes« települési támogatásokkal, és jóval alacsonyabb összegű, mint amelyet a kerület rendkívüli települési támogatásként nyújtani tud.”

A jogszabályi előírások nem kötelezik a kerületi önkormányzatokat arra, hogy lakcímként figyelembe vegyék a települési szintű lakcímet, azonban nem is tiltja meg, hogy támogatást nyújtsanak az ilyen lakóknak. Az Utcajogász szerint nem jelentene súlyos költségvetési terhet az önkormányzat számára, ha a rendeletet kiterjesztené az általuk javasolt körre is, hiszen a települési támogatási formák jelentős része jellegénél fogva továbbra is elérhetetlen maradna a fedél nélkül vagy hajléktalanszállón élők számára.

A VIII. kerületi önkormányzat az Utcajogász javaslatait nyitottan fogadta, ezekről jelenleg egyeztetés folyik.

Az Utcajogász Egyesület ez évi működését a Fővárosi Szolidaritási Alap támogatja.