Gyengül a jogi segítségnyújtáshoz való jog, több feladat hárul a civilekre és a bíróságokra

Június 2-án került kihirdetésre az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló  2023. évi XXXI. törvény. Az igazságügyi salátatörvény 34 törvényt módosít egyszerre. A módosítások az állami jogi segítségnyújtás rendszerét is érintik. Az Utcajogász összefoglalta és értékeli a júliustól hatályba lépő legfontosabb változásokat.

Az Igazságügyi MInisztérium épülete

2023. április végén nyújtotta be a Kormány nevében Varga Judit igazságügyi miniszter a T/3776. számú törvényjavaslatot, melyet az Országgyűlés május 23-án fogadott el. A törvényjavaslatra a Fidesz képviselői igennel, a DK, az MSZP és a Mi Hazánk képviselői pedig nemmel szavaztak. A Momentum, a Párbeszéd és a Jobbik képviselői tartózkodtak a szavazás során. 

Két fontos változtatás, két fontos következmény

A törvénymódosítás két fontos változást eredményez. Egyrészről csökken azon rászorulók köre, akik jogosultak lehetnek az állam segítségére jogi ügyeik intézéséhez. Másrészt júliustól korlátozott lesz azoknak az ügyeknek a száma, amiben a jogi segítségre szorulók segítséget kaphatnak. 

A változtatások gyengítik a jogi segítségnyújtáshoz való joghot, azaz csökken azoknak a joghoz való hozzáférése, akik nem tehetik meg, hogy saját erőből ügyvédet fogadjanak. Emellett a törvénymódoítás a civilek és a járásbíróságok működésére is hatást fog gyakorolni, hiszen meg fog növekedni azok száma, akik az állami segítségnyújtás nélkül már csak jogvédő vagy karitatív szervezetekhez vagy a járásbíróságok ügyfélsegítőihöz tudnak majd fordulni.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.) módosítása

A törvénymódosítás általános indokolása szerint a Jst. módosításai “a jogi segítségnyújtási rendszer fejlesztését célozzák a gyakorlati visszajelzések alapján”. A “fejlesztés” fogalmának a jogalkotó azonban teljesen új értelmezést adott, hiszen a kihirdetett törvénymódosításból megállapítható, hogy az egyrészt az igénybe vevők létszámának csökkentésére, másrészt pedig az egy rászoruló számára lehetővé tett támogatás mennyiségének mérséklésére irányul.

Fontos, hogy a Jst. egyébként is viszonylag korlátozott körben biztosít segítséget azoknak, akik számára súlyos nehézséget okoz vagy egyenesen lehetetlen az ügyvédi költség megfizetése. A támogatás vagy a jogi szolgáltatás díjának átvállalását, vagy annak megelőlegezését jelenti, amely az esettől függően pártfogó ügyvédi képviseletre is kiterjedhet. A költségek átvállalására csak a leginkább rászorulók esetében kerülhet sor, ezt a kört szűkíti a jelenlegi módosítás.

Egyrészt behatároltak az ügytípusok: olyan jogvitákhoz igényelhető a támogatás, ahol az érintett ügyében későbbiekben perre kerülhet sor, vagy a peren kívüli lezáráshoz szükséges a segítség, a mindennapi megélhetést közvetlenül érintő kérdésben vagy közigazgatási eljárással kapcsolatban, vagy bűncselekmény áldozataként. Támogatás igényelhető továbbá például rendkívüli jogorvoslati kérelem előkészítéséhez, vagy már folyamatban lévő bírósági eljáráshoz, ha nem rendelkezik jogi képviselővel. A törvény ezen kívül számos kizáró okot is meghatároz. A szabályozás annyira bonyolult, hogy álláspontunk szerint még az ingyenes jogsegély igényléséhez is jogász segítségére lehet szükség.

1. A rászorultság feltételeinek módosítása

A jogi segítségnyújtásról szóló törvény 5. §-a szerint a jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli, ha a fél családjának egy főre jutó rendelkezésre álló havi nettó jövedelme nem haladja meg a szociális vetítési alap (28.500 forint) összegét, egyedülállók esetében annak 150%-át, vagyona pedig nincs (kivételt jelentenek a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyak, az olyan ingatlan, amely a lakhatást szolgálja, a mozgáskorlátozott személy gépjárműve, valamint a foglalkozás gyakorlásához használt gépjármű, továbbá azok a vagyontárgyak, amelyek a rászorultsági összeghatárnak megfelelő mértékű jövedelem megszerzéséhez szükségesek). Az egy főre eső jövedelem számításánál a havi rendszeres létfenntartáshoz kapcsolódó kiadások levonhatók. Magasabb jövedelem esetén a rászorultság egyéb személyes körülmények figyelembe vételével is megállapítható, mint például fogyatékosság vagy más fontos kiadások igazolása.

A szabályozás a hivatalok számára jelentős mérlegelési jogkört biztosít, amelynek az egységes, jogegyenlőséget biztosító alkalmazása nem ellenőrizhető. Ugyanakkor együtt jár azzal is, hogy a jogosultság igazolása nagyon bonyolult és részletes vizsgálatot igényel, ami emiatt időigényes is. Ez a rászorultsági mérce a módosítással nem változott, továbbra is csak ez a rendkívül alacsony jövedelem teszi lehetővé az ingyenes jogi segítségnyújtás igénybe vételét. Ezeknek a szabályoknak az ügyfélbarát módosítása valóban fejlesztésnek lett volna tekinthető.

A szabályozás szerint a jövedelmi helyzetet nem kell vizsgálni néhány olyan esetben, amikor azt egy másik juttatás igénybevételéhez már vizsgálták (például a közgyógyellátásban részesülők), vagy amikor az élethelyzet önmagában súlyos nehézséget jelent (például az átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személyek esetében). Ebbe a körbe tartoztak az aktív korúak ellátására jogosult személyek, valamint azok, akik ilyen személlyel egy háztartásban élnek, tehát rászorultságukat vélelmezte a jogalkotó külön jövedelemigazolások benyújtása nélkül is. A módosítás indokolása szerint a

“foglalkozást helyettesítő támogatás folyósítása szünetelése során azonban az aktív korúak ellátására jogosultság még 120 napig fennáll, így bár keresőtevékenységgel bevételhez jut, és ezáltal a szociális helyzete már nem feltétlenül indokolná, mégis jogosult továbbra is alanyi jogon jogi segítségnyújtási támogatásra. A módosítás ezt a helyzetet küszöböli ki, annak érdekében, hogy csak a ténylegesen rászorulók részesüljenek támogatásban”. 

Az Utcajogász Egyesület szerint az érintettek anyagi helyzete nem oldódik meg egy csapásra attól, ha végre álláshoz jutnak, hiszen előtte hónapokig a megalázóan alacsony ellátásból voltak kénytelenek megélni és családjukat eltartani (az aktív korúak ellátásának összege havonta 22.800 forint). A jogsegélyre szorulókat erre a három hónapra elzárni a lehetőségtől szükségtelen és az érintettek számára méltatlan helyzetet eredményező eljárás.

2. A támogatási esetszámok korlátozása

A törvénymódosítás másik újítása, hogy az ingyenes jogsegélyt évente legfeljebb tíz alkalommal igényelhetik azok is, akik egyébként megfelelnek a szigorú rászorultsági és egyéb feltételeknek. Ezt meghaladóan különös méltánylást érdemlő okokat kell igazolni, ezek mibenlétét azonban a törvény nem határozza meg. 

A törvénymódosítás indokolása arra hivatkozik, hogy a jogi segítségnyújtás intézményét rosszhiszeműen, joggal való visszaélést megvalósítva alkalmazzák, erre vonatkozóan részletes információkat (például ügyforgalmi adatokat) nem tartalmaz. Az indoklás azonban azt sugallja, hogy egyes jogi segítők szándékosan, az állam által fizetett ügyvédi munkadíj miatt ugyanazon ügyfelekkel összejátszva vesznek igénybe állami támogatást.

Az Utcajogász szerint, ha adott konkrét ügyekben visszaélés történt, azt nem a vétlen rászorulókat is sújtó törvényi korlátozással, hanem a visszaélésekben részt vevők felelősségre vonásával szükséges megoldani. A szabályozással visszaélők esetében évi egy alkalom is sok, az évi tíz alkalom viszont szükséges lehet például olyan rászorulók esetében, akik egy-egy határozattal csak néhány óra tanácsadásra kapnak támogatást, ami nem elegendő az ügy megoldására.

A módosítás a civilekre és a járásbíróságokra hárítja a jogi segítségnyújtást

A törvényjavaslat indoklása szerint a rászorulók nem maradnak segítség nélkül. A kormány hangsúlyozza, hogy a korlátozás ellenére szóbeli tanácsadást a kormányhivatalok ügyintézői továbbra is adnak. A kormánytisztviselők azonban nem minden esetben rendelkeznek jogi végzettséggel vagy jogi szakvizsgával, így kérdéses, hogy a szóbeli tanácsadás minősége alkalmas lehet-e egyáltalán segítségnyújtásra.

Az indokolás emellett azzal is védi az állami segítségnyújtás csökkentését, hogy az ügyfelek másoktól is kérhetnek segítséget: a járásbíróságok ügyfélsegítőitől (régi nevén ún. Panasznap), önkéntes munkát végző ügyvédektől vagy egyházaktól

“Az ügyfél tehát a jogi segítségnyújtási rendszer biztosította lehetőségeken kívül is kaphat segítséget jogai érvényesítése érdekében.” 

- vonja le a következtetést a kormány törvénymódosítása.

Az Utcajogász szerint az állami jogi segítségnyújtást nem lehet a bíróságokra hárítani, mivel a bíróságok ügyfélsegítő csak általános tájékoztatást tudnak nyújtani, nem pedig konkrét jogi tanácsadást vagy képviseletet.  A jogi segítségre szorulók segítésének mint közfeladatnak az önkéntes munkát végző ügyvédekre való hárítása szintén szakmailag indokolatlan, mivel Magyarországon nincs a pro bono ügyvédi tevékenységnek intézményi háttere, a jogvédő szervezeteknek pedig nincs kapacitásuk országosan, a legkülönbözőbb jogterületeken tanácsot vagy akár képviseletet nyújtani minden rászorulónak.