Józsefvárosi “érzékenyítő” séta
Nemzetközi tanulmányok alapszakos hallgatóknak tartunk érzékenyítő kurzust az ELTE Társadalomtudományi Karán az őszi félévben. Célunk a hajléktalan emberekkel szembeni előítéletek csökkentése. A legutóbbi órán egy sétán vehettek részt a hallgatók, amelyet az Utcajogász Egyesület korábbi társelnöke, Balog Gyula vezetett Józsefvárosban. A sétán a hallgatók mellett Miklós János, az egyesülethez októberben csatlakozott önkéntes utcajogász is részt vett. Az alábbiakban az ő élménybeszámolója olvasható.
“Egyetemi hallgatók társaságában, külsősként vehettem részt egy józsefvárosi "érzékenyítő" sétán. A sétát Balog Gyula ex-egyesületi társelnök vezette autentikusan, értő módon bemutatva a belső-józsefvárosi hajléktalan-ellátó rendszer elemeit. Mindezt izgalmasan, rengeteg anekdotával tarkítva tette, a téma komolyságát oldva, remek humorral, derűvel ötvözte.
Sétánk délután 3 órakor a Blaha Lujza térről indult, és mindjárt a tér mellett, illetve a Népszínház utca és József krt. sarkán található McDonalds (én még emlékszem a valaha itt, ennek helyén működő rossz hírű Szimpla presszóra) előtt tárgyaltuk meg, hogy mit tehet egy hajléktalan ember, ha "ki kell mennie", milyen fondorlatos módon kellett (kell!) megszerveznie, ha "az" szükségessé válik. Ennek kapcsán emlékeztetett Gyula a régi Budapest nyilvános, köztéri illemhelyeinek rendszerére. Igen, természetesen ez is az utcán élők, az utcán élés egyik legnagyobb nehézsége.
A József körúton mentünk tovább, elérkeztünk a Rákóczi térre. Itt elhangzott, hogy a Blaha átalakításának időszakában az Egyesület itt tartotta az ügyfélfogadást. A metró kijárata melletti fedett részen jelenleg is laknak hajléktalan emberek. Gyula utalt arra is, hogy a téren működő vásárcsarnok árusai a "trógerolás" ellenértékeként nemcsak alkalmi munkabért, hanem megmaradt zöldséget, gyümölcsöt is adnak a hajléktalanoknak.
A térről a Déri Miksa utcán keresztül jutottunk el a Víg utcába (én még Pogány József utcaként is ismertem). Itt, a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság előtt mesélte el Gyula a korábbi ciklus polgármestere irodája elfoglalásának legendás akcióját. A Polgármesteri Hivatal épületéből mintegy hatvan hajléktalant, szimpatizánst állítottak elő ide a rendőrök. A tiltakozó akció azonban elérte a célját, felhívta a figyelmet a lakhatási szegénység problémájára, és sajtónyilvánosságot kapott a polgármester e kérdéshez való destruktív hozzáállása is.
Innen sétáltunk el a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai szállójára, amelyet Gyula komplex intézményként mutatott be. Egyrészt átmeneti szállásként működik, de idős hajléktalanok otthonául is szolgál, továbbá természetesen itt is található nappali melegedő. Megtudtuk, hogy az éjszakai szállás közkeletű neve "fapad", és láttuk a lakók által bérelhető, zárható szekrényeket is magában foglaló nappali melegedőt is. Gyula itt emlékezett az 1989-ben zajlott "rongyos forradalomra", a hajléktalan emberek nagy demonstrációjára, a pályaudvari várótermek éjszakai bezárása elleni tiltakozásra. Itt az is kiderült számomra, hogy az a látszólag kedvezőnek tűnő szám, miszerint a rászorulóknak, mintegy 11.000 "hajléktalan ágy" áll rendelkezésre, valójában negatív adat, mivel ez inkább a hajléktalanság konzerválására irányuló, mint ezen állapot felszámolásának szándékára utal! Gyula ezzel kapcsolatban mondta, hogy például Svédországban egyetlen, úgynevezett "hajléktalan ágy" sincsen.
Utunk a szállótól visszakanyarodott az Önkormányzat épülete elé, és vezetőnk itt kiemelte, hogy a városrészt jelenleg irányító polgármesternek a hajléktalan szervezetekkel sokkal jobb a kapcsolata, mint a korábbi ciklus vezetésének. A polgármester e tárgyban való gondolkodása konstruktív, így például az előző időszakhoz képest, jelentősen emelkedett a szociális alapon bérbe adható lakások száma is!
Ezt követően megtekintettük a Koszorú utcában nemrég átadott, 8 lakásos, 16 szobás, a családoknak átmeneti otthont biztosító intézményt, majd megálltunk a LÉLEK- PROGRAM ugyancsak Koszorú utcai lakóépülete előtt. Itt mondta el nekünk Gyula, hogy az Önkormányzat e program keretében segíti a hajléktalan emberek lakhatási gondjainak megoldását, azonban e segítségnyújtásnak feltételei is vannak, mint pl. a kerülethez való kötődés (valaha huzamosabb ideig élt itt), vagy a kötelező munkavállalás.
Ezután a Mátyás tér érintésével, sétánk végén értünk az Auróra Közösségi Házhoz, ahol - immár nélkülem - folytatódott tovább a szemináriumi óra az egyetemistáknak. Lehet, hogy mindaz, amit leírtam, egy tapasztalt utcajogásznak evidencia, nekem azonban az újdonság erejével hatott! Budapesten születtem, mindig itt (sőt Józsefvárosban is) laktam és dolgoztam, de ebből az "aspektusból" a várost még nem láttam!”