Beköltözés után azonnali kilakoltatás - Alkotmánybírósághoz fordultunk

Az Utcajogász Egyesület az Alkotmánybírósághoz fordult a Végrehajtási törvény miatt, mert a jogszabály nem biztosítja a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

2020. november 7-én kötelezte lakása elhagyására a Pesti Központi Kerületi Bíróság az Utcajogász ügyfelét. A bíróság eljárását a lakóingatlan tulajdonosai kezdeményezték. Kérelmükben azt állították, hogy az Utcajogász ügyfelével nem kötöttek lakásbérleti szerződést, tehát ő tudtuk és engedélyük nélkül költözött be a tulajdonukban álló lakóingatlanba. A bíróság ennek megfelelően gyorsított eljárásban a kilakoltatásról döntött.

A végrehajtó 2021. december 15-én - mivel a lakásban kézbesítésekor nem tartózkodott senki - a végzést a lakás ajtajára tűzte, egyúttal értesítette a lakót arról, hogy a lakás kiürítését karhatalom igénybevétele útján 2022. január 6. napján foganatosítják. A munkából hazatérő lakó a lakásajtóra tűzött papírból tudta meg karácsony előtt 9 nappal, kilakoltatási moratórium időszaka alatt, hogy tudtán kívül kilakoltatási eljárás kötelezettje lett.  Ekkor hallott először arról, hogy a bíróság már lefolytatta az eljárást.

A kilakoltatási döntés előtt az Utcajogász ügyfelének nem volt alkalma nyilatkozatot tenni. A bíróság döntését csak a lakás tulajdonosainak elmondása alapján hozta meg. Ha a bíróság lehetőséget biztosított volna a lakónak, hogy elmondja érveit, akkor kiderülhetett volna, hogy a lakót a lakástulajdonosok engedték beköltözni, a többszázer forint összegű kauciót és bérleti díjat pedig elfogadták a lakától.

Az Utcajogász ügyfele így azonban azelőtt volt kénytelen elhagyni az ingatlant, hogy igazolhatta volna, jogosan tartózkodik ott. 

Nem a bíróság sértett szabályt

Mindez azért történhetett meg, mert az ún. önkényesen elfoglalt lakások kiürítésére vonatkozó szabályok gyorsított, nemperes eljárásban zajlanak, amelyek során a bérlőnek semmiféle védekezési lehetősége nincs az első fokú eljárásban.

A lakó csak az elsőfokú határozat, azaz a kilakoltatási döntés meghozatala után nyújthat be fellebbezést. Így tett az Utcajogász ügyfele is, aki fellebbezésében állításait a bérleti díj, kaució és a közös költség átvételével igazolta. Probléma azonban, hogy a fellebbezésnek ezeknél a gyorsított eljárásoknál nincs, így esetében sem volt halasztó hatálya. Így alakult ki az a helyzet, hogy bár a másodfokú végzés elutasította a kiürítési kérelmet, az jóval – több mint kilenc hónappal – a kilakoltatás kitűzött napja után született meg, amikorra ő már régen elhagyta az ingatlant.

Tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelme

Az Utcajogász Egyesület indítványában arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg a jogszabályt, amely lehetőséget teremt arra, hogy az elsőfokú bíróság a kilakoltatási döntést kizárólag az ingatlan tulajdonosainak kérelme alapján hozza meg, és amely nem biztosít lehetőséget nyilatkozattételre a lakás használója számára. 

A szervezet szerint ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Azzal pedig, hogy a törvény szerint a fellebbezést csak a kilakoltatás után bírálja el a másodfokú bíróság, sérül a hatékony jogorvoslathoz való jog is. 

A probléma számtalan családot érinthet

A probléma jogi, gazdasági és társadalmi szempontból is jelentős, ugyanis a lakáskiürítési eljárásokat nagy számban az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok alapján született határozatok teszik ki. Mivel nincs olyan, az egész országra kiterjedő jogszabály, amely kizárná a gyermekes családok vagy az ápolásra szoruló személyek esetében a lakás kiürítését, az érintettek között a társadalom sérülékeny csoportjainak tagjai is megtalálhatóak. 

Az Alaptörvény VI. cikke kimondja a magán- és családi élethez való jog védelmét, XXVIII. cikke pedig a polgárok hatékony jogorvoslathoz való jogát. Az Utcajogász szerint e két jog sérülhet a Végrehajtási törvény önkényesen elfoglalt lakások kiürítésére vonatkozó szabályainak foganatosítása közben. Az Utcajogász ügyfelének esetében a támadott jogszabály alkalmazása érintette a magánszféráját, hiszen a lakás kiürítésére azután került sor, hogy ő az ingatlanba beköltözött, bebútorozta, azaz azt otthonaként használni kezdte. Az Alkotmánybíróság már korai határozatai között kimondta, hogy a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog az emberi méltósághoz való jog alkotóelemeinek egyik eleme. Az alapjog nem pusztán a tulajdonost illeti meg, hanem a lakáshasználót is. Ezért is különösen aggályos, hogy a lakáskiürítés nemperes eljárás során is megtörténhet, amelyben a lakás használója nem érvényesítheti jogait, hiszen az elsőfokú eljárásba nincs lehetősége bekapcsolódni. Ez pedig az egész eljárásra kihat, hiszen a másodfokú bíróság már nem tudja helyrehozni a korábban végrehajtott elsőfokú bíróság határozatát. Az azonnali lakásvesztés ugyanis egyrészt olyan élethelyzetet teremt, amely akár megoldhatatlan anyagi terhet is róhat az érintettekre, másrészt olyan traumatikus élmény, amelyet annak hónapokkal későbbi kimondása, hogy egyébként az jogszerűtlenül történt, biztosan nem orvosolhat. 

A gyerekek állami gondozásba kerülhetnek

Az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabály rendelkezései részletes szabályokat tartalmaznak arra az esetre, ha az eljárásban kiskorú is érintett: a gyermek ideiglenes elhelyezéséről a gyámhatóság köteles intézkedni. Figyelemmel arra, hogy a családok átmeneti otthona működtetése nem minden településen kötelező, férőhelyszáma pedig korlátozott és nincs arányban a korábban már hivatkozott lakáskiürítési eljárások számával sem, az alkotmányjogi panaszban támadott, tisztességes eljáráshoz való jogot és a jogorvoslathoz való jogot sértő jogszabály nem csak az otthon védelmét sérti, de a gyermekes családok védelmére vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket is. A család lakásvesztése a gyakorlatban egyet jelent a család szétesésével, mivel az ilyen esetekre létrehozott intézmények nem hozzáférhetők minden érintett család számára.

Az ügy adatlapja az Alkotmánybíróság honlapján itt érhető el.